Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese, aminek a megszületése valószínűleg megegyezik az emberiség történetével, így bőven megelőzi az írásbeliség kialakulását. A történészek véleménye megoszlik a tekintetben, hogy a mítoszok vagy mesék születtek meg hamarabb, de abban egyetértenek, hogy évezredek óta komoly hatást gyakorolnak a felnövekvő generációkra. Így van ez most is, hiszen a mesék szerepe és maga a mesélés napjainkban is nagy jelentőséggel bír, még ha sajnálatos módon a televízió kezdi átvenni a helyét.
A mesék eredetük szerint két nagy csoportba sorolhatók. Az első a népmese, a második a műmese. A népmesék szájhagyomány útján terjednek, szerzőjük ismeretlen, míg a műmesék esetében tudjuk, ki az író. Céljük minden esetben azonos: a hallgatóság szórakoztatása, esetleges okítása. Bár a mesék nem csak a gyerekeknek készültek, mégis általánosságban kijelenthető, hogy a történet és ezzel a szereplők jellemének ábrázolása igencsak egyszerű. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a szájhagyomány útján terjedés nem biztosított megfelelő keretet az összetettségre, míg a későbbi, már direkt gyermekeknek írt mesék az érthetőség miatt egyszerűen lettek megfogalmazva. A gyerekeknek szánt mesék között is érdemes válogatni, hiszen hároméves kor alatt még felesleges hosszabb történetekkel kísérletezni, inkább pár soros, lehetőség szerint rímekbe szedett verseket olvassunk az apróságoknak.
A mesék szerepe nem csak azért fontos, mert segítik a gyermek személyiségének a fejlődését, hanem azért is, mert mesélés közben együtt vagyunk a kicsivel. Ennek köszönhetően a gyermek is érzékelni fogja, hogy számunkra is fontos az együtt eltöltött idő. Fontos, hogy ilyenkor minőségi együtt töltött időről beszélünk. Mesélés közben szükség van a gyerekek képzelőerőjére, ami az egyéni fejlődés szempontjából bizonyítottan hatásosabb, mint a különböző telekommunikációs eszközökön levetített rajzfilmek. A mesék tágítják a gyerekek gondolatvilágát, formálják a világnézetüket. Az ekkor elsajátított ismeretanyagot, amely minden mesében viselkedési mintákat is tartalmaz, a későbbiek folyamán alkalmazni fogják saját kis problémáik megoldása során. A mesék szerepe a feszültséglevezetés terén sem elhanyagolható. A főhősnek, akivel a gyerekek gyakran azonosítják önmagukat, sokszor gonosz sárkányokkal és boszorkányokkal kell megküzdenie. Ez szorongással párosul, azonban ha a gyermek türelmesen végig tudja hallgatni a feszült részeket, nem marad el a mesékben szinte mindig boldog végkimenetel. Ezáltal is nevel, hiszen megtanulják, hogy a problémás helyzetekben sokat segíthet, ha türelmesek maradnak. Természetesen az is fontos, hogy a gyerekek a meséknek köszönhetően megtanulják értékelni a hűséges barátokat, hiszen a főszereplők legtöbbször a segítségükkel tudnak felülkerekedni az ádáz ellenfeleken.