A gondolataink határozzák meg az életünket. Ez egy elég merész kijelentésnek hangzik, de nézzük meg, hogy miért nem az és hogyan tudjuk ezáltal jobbá tenni az életünket. Mindennap kb. 80-90 ezer gondolatot futtatunk át magunkon, aminek nagy része negatív gondolat és kb. 90%-a ugyanaz, mint ami előző nap volt.
"Tehát ugyanaz a gondolat, ugyanahhoz a döntéshez vezet.
Ugyanaz a döntés, ugyanahhoz a viselkedéshez vezet.
Ugyanazok a viselkedések ugyanahhoz a tapasztalatokhoz vezetnek.
Ugyanazok a tapasztalatok ugyanazokat az érzelmeket fogják megteremteni.
Ugyanazok az érzelmek ugyanazokat a gondolatokat irányítják."
(Joe Dispenza)
Ha meg akarjuk változtatni a személyes életünket, akkor ezen a gondolkodás megváltoztatásával tudunk más tapasztalatot előidézni. Milyen negatív gondolatokat, hitrendszereket, elképzeléseket, előítéleteket futtatunk végig nap mint nap? Ezek a gondolatok, majd érzések a jövőmhöz tartoznak-e? Ha tudatosítjuk a gondolatokat, azok pozitívak-e és a jövőmről szólnak-e?
https://videopszichologus.hu/blog/semmi-nem-tortenik-pedig-valami-hasznos-is-tortenhetne
Stefan Hawking mondta azt, hogy az elménk olyan, mint egy TV, ami teljesen véletlenszerűen dobálja fel a csatornákat, a lehetséges magyarázatokat a velünk történt eseményekre és mi csak nézzük, aztán az elme csatornát vált, feldob egy új, teljesen más hangulatú gondolatot vagy magyarázatot és így tovább, miközben mi elszörnyedve nézzük (a saját életünket) és el is hisszük. Mivel teljesen random, vagyis véletlenszerű, ezért fontos tudatosítani, hogy bármikor válthatunk csatornát! A képzelet fogja majd megváltoztatni a belső valóságunkat és varázslatos módon hozzáigazodik majd minden a külvilágban. Ha ugyanazok a gondolatok járnak a fejünkben, ugyanazok az idegsejtek tüzelnek, ugyanazokat huzalozzuk be nap mint nap.
Ha megváltoztatjuk a gondolatainkat, akkor az új gondolatok új döntést, új viselkedést, új tapasztalatot, új érzést hoznak létre, új idegsejtek huzalozódnak be.
Ez a változás lehetősége.
Joe Dispenza mondja, hogy az ismeretlenbe kell megteremteni az új gondolatokat. Milyen gondolatokat szeretnék behuzalozni, hogyan fogok majd viselkedni, ami által kialakulnak az új áramkörök, mintha már az lennék, akit megteremtek magamnak. Az új gondolatokkal az agy már fel van készítve. Mi lenne a legnagyobb nagyság önmagamnak? Milyen érzés lenne most a jövőm? Lépjünk be a jövőnkbe, amit csak mi tudunk elképzelni és megteremteni. Ez a mi felelősségünk.
Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy egy új érzelmi állapotot kell kifejleszteni, mintha a tapasztalat már meg lenne. A jó érzéseket, egy szélesebb tudatállapotban tudjuk megélni, amit intenzív sporttal, gyaloglással, tánccal, légzéssel, zenével elő tudunk idézni. Tehát, egy jó érzést hozunk létre (gazdagságot, türelmet, szerelmet). A tényleges tapasztalat és az érzelem között a különbséget az elme nem érzékeli, ő csak a jó érzést, gondolatot tapasztalja. A test számára ez ugyanaz. A testem a jövőben él már és kezd megváltozni. A tapasztalat meg fog érkezni és váratlanul fog jönni, mert a kvantummezőben már ezt megteremtettem. Ekkor történnek a csodák, a vágyott dolgok megvalósulása.
Fontos tudatosítani magunkban, hogy milyen érzelmek tartoznak a múlthoz és hogy ne essünk vissza erre az alacsonyabb szintre. Nekem kell gazdagságot, szerelmet éreznem, hogy gazdagságot, szerelmet tapasztaljak az életemben.
Ezt a módosított állapotot kell fenntartani egész nap, hogy valami szokatlan történjen az életünkben. Ez lenne az ideális, de ha naponta 10-15 percet, majd fél órákat azzal tudnánk tölteni, hogy a jövőbeni önmagunkat elképzeljük, megálmodjuk, akkor hamarosan a realitásban is látható eredmények lesznek.
Ez a jó dolgok megteremtésének a folyamata.
„A valóság az, amit igaznak fogadunk el.
Azt fogadjuk el igaznak, amiben hiszünk.
Abban hiszünk, ami az érzékelésünkön alapszik.
Az, hogy mit érzékelünk, attól függ, mit keresünk.
Az, hogy mit keresünk, attól függ, mit gondolunk.
Az, hogy mit gondolunk, attól függ, mit érzékelünk.
Amit érzékelünk, meghatározza, miben hiszünk.
Amiben hiszünk. meghatározza, mit fogadunk el igaznak.
Amit igaznak fogadunk el, az a valóságunk.”
(Vishen Lakhiani)