Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A külföldi munkavállalás hatásait, kihívásait sokféle egyéni szempont színezi át (eltérő motivációk, családi háttér…stb.), de vannak olyan általános lelki-szellemi megpróbáltatások, melyekkel így vagy úgy, mindenkinek szembe kell néznie, aki külföldön vállal munkát, illetve külföldre költözik.
Különböző motivációtól vezérelve döntenek úgy az emberek, hogy külföldre költöznek, idegenben próbálnak szerencsét. Legtöbbször anyagi okokból indulnak útnak, tűnhet úgy a választás, mint egy kényszer, de ebben az esetben is érdemes átgondolnunk a döntésünket. Ha egyébként is nagyon nehezen viseljük a változásokat, labilis a személyiségünk, alaposan fontoljuk meg a külföldi munkavállalást, hiszen ebben az esetben hatványozott terhekkel járhat a komfort zóna, az ismerős, kiszámítható környezet elhagyása.
Nem mindegy persze, hogy átmeneti, időben jól behatárolható külföldi tartózkodásról, munkavállalásról van szó, vagy teljes újrakezdésről, más országban történő letelepedésről. Az anyagi okokból történő szezonális munkavállalás esetében, némiképpen mérséklődik a pszichés terhek súlya. Ilyenkor ugyanis a referencia személyek az otthon maradtak lesznek, az anyaország társadalma. A kisebbségi státusz így kevésbé hat ránk bénítóan, mivel az otthoniakhoz hasonlítjuk magunkat, ez pedig többnyire előnyös összevetés, amely növeli az önbizalmat, és pozitívan színezi át az önképünket.
Ha döntöttünk, és hátrahagyva korábbi életünket külföldön, egy idegen kultúrában próbálunk szerencsét, ne lepődjünk meg, hogy még akár a tudatos, átgondolt lépések (felkészülés, tervezés, biztos pontok) ellenére is levertséget érzünk magunkon, meginog az önbizalmunk. Ez többnyire a kisebbségi léttel járó kontrollvesztettségből fakad, melynek sok eleme van (pl. nyelvhasználat nehézségei, ügyintézés, a szociális háló hiánya). Bármennyire felkészültek vagyunk (jól beszéljük az idegen nyelvet is), ezekből fakadó bizonytalanság átmenetileg megingatja pszichés jólétünket, pozitív önképünket. Ezzel szembe kell nézni, ha felismerjük, hogy ez ebből fakad, tehetünk ellene. Fontos a helyi kapcsolatok fokozatos kialakítása, ez valakinek könnyebben megy, valakinek nehezebben, de ha bezárkózunk, még inkább elszigetelődünk.
Gyakori jelenség, hogy a külföldre költözés erős stressztünetekkel jár, a hangulatingadozások és a fokozott türelmetlenség jelzi, hogy sajátos állapotba kerültünk. Ezt egy szóval a kultúrsokk kifejezéssel szokták leírni, mely tulajdonképpen természetes reakció, és segíthet, ha ezt felismerjük és picit tudatosítjuk magunkban, hogy ez van, ez is egy nehézsége a külföldre költözésnek.
Az úgynevezett kettős honvágy érzése is tipikus tapasztalatnak mondható a külföldre költözők körében. Kintről nézve ilyenkor az anyaország sokszor megszépül, nosztalgikus, pozitív képben tűnik fel. De sokszor a hazalátogatás alkalmával az anyaországban is kívülállóként érezhetjük magunkat és hiányozni kezd a külföldi életünk megszokott, mindennapi ritmusa. Ez a kettősség is komoly terheket róhat a pszichénkre.
A nehézségek leküzdésében segíthet, ha nyitottak vagyunk a másik ország kultúrájának megismerésére, ha akár önmagunkat megerőltetve is, de igyekszünk ismerkedni, kapcsolatokat kialakítani. Hogy mennyire tudunk külföldön beilleszkedni, sikeressé válni, attól is függ, hogy milyen alapvető motivációkra támaszkodva indultunk útnak. Nem szokta siker koronázni azokat a túlzóan leegyszerűsítő, általános elképzelésekből fakadó elhatározásokat, melyek azon alapulnak, hogy „külföldön még a kerítés is kolbászból van”, az anyaországban pedig minden sokkal