Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az unalmat nem a pozitív dolgok közé soroljuk szülőként. Ha a gyerekünk kijelenti, hogy unatkozik, akkor úgy tűnik, nem tudtunk neki tartalmas időtöltést biztosítani. De probléma-e, ha néha unatkozik a gyerekünk? Vagy minden percét kössük le valamilyen tevékenységgel? Mutatjuk a szakértők véleményét az unalomról.
A gyerekünknek folyamatosan programot biztosítani fárasztó dolog. Szülőként, megfelelve a kor elvárásainak, igyekszünk a gyerekünket a személyiségét, ügyességét fejlesztő tevékenységekbe bevonni, vagy arra bíztatni, hogy azt egyedül tegye meg. Nyáron, iskolai szünetben, a szabadban eltöltött idő tökéletes megoldás erre. Egy körhinta, egy mászóka vagy egy jó társasjáték este a teraszon, és az unalom szó fel sem merül. Az ősz beálltával azonban kevesebb lehetőség lesz kinti programokra. Esik az eső, az idő hűvösre fordul, korán sötétedik, mi pedig a négy fal közé szorulunk. Az unalom pedig Demoklész kardjaként lebeg a fejünk felett.
A gyerek unatkozik, mi pedig ugrunk, hogy ezt azonnal megszüntessük. Ezzel azonban elveszünk valamit a gyermekünktől – ezt mondják a hozzáértők. A gyermekünk ugyanis képes kitörni az unalom fogságából, ha hagyjuk. Egy műanyagdarab autóvá válhat, és órákig lehet tologatni a szőnyegen. A nagymama régi szőnyegének rojtjait be lehet fonni, mint egy baba haját. A gyerek fantáziája végtelen. Ha hagyjuk működni. Az unalomra való azonnali reagálásunkkal csökken az esélye, hogy a gyerek a fantáziáját kreatívan használja fel. A telefon és a tablet korában kényelmes megoldásnak tűnhet, ha a gyerek kezébe nyomjuk, azzal a felszólítással, hogy játssz ezzel. A szakértők szerint azonban ez nem jó megoldás. Elektronikus eszköz használatához ugyanis nincs szükség sem fantáziára, sem kreativitásra.
Agyi képalkotó technikával figyelték meg az unatkozó gyerekeket. Az tapasztalták, hogy az agy semmittevés közben sem kapcsol ki, sőt, az intuitív, kreatív funkcióért felelős területei aktívabbá válnak. És bár az agy ilyenkor pihen, ez nem más, mint egy felkészülés a következő tevékenységekre.
A gyermekünk az „anya, apa unatkozom” kifejezéssel néha csak figyelmet akar magának, és a szülő társaságára vágyik. Az is előfordulhat, főleg kisebb gyermekeknél, hogy bántja őket valami. Fontos lehet megkérdezni őket, hogy mire gondolnak, mit szeretnének. Ez lehetőséget teremt a beszélgetésre, és megtudhatjuk, mi zajlik éppen a gyermekünkben.
Az unatkozás, semmittevés, bambulás tehát nem az ördögtől való dolog, amit tűzzel-vassal irtanunk kellene. Nyugodtan hagyhatjuk unatkozni a gyermekünket, fel fogja találni magát. Úgy tűnik, ezzel jót teszünk, és szülőként ez a célunk.