Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A személyiségzavar a magatartásban és az érzelmek kifejezésében megmutatkozó, a normálistól jelentősen eltérő viselkedés. De hogyan alakul ki, kire jellemző és mik a fő tüneteik? Ezekre adunk választ!
Mielőtt belevágnánk abba, mit jelent a személyiségzavar fogalma, érdemes néhány szóban kitérni arra, mit is jelent a személyiség. Rengeteg hivatalos és nem hivatalos definíciója létezik a szónak, ezek nagyrészt közösek abban, hogy a személyiség egy adott ember egyedi tulajdonságait jelenti. Ezek viselkedéssel és a belül lejátszódó lelki folyamatokkal függenek össze. A személyiség ezeken keresztül alkalmazkodik a környezethez, a világhoz.
A személyiségzavar akkor jelentkezik, ha ez a viselkedés károsodik, és valamiképpen rosszul alkalmazkodik a környezetéhez. Ha ennek súlyosbodnak a tünetei, és látványos eltérések jelentkeznek a megszokott személyiségtől, akkor beszélünk zavarról.
A személyiségzavarban szenvedő ember viselkedése, érzelemkifejezése kórosan és tartósan nyilvánul meg. Ez nagymértékben különbözik a társadalomban lefektetett írott és íratlan szabályoktól, elvárásoktól. Ezek nem egyszeri eltérések, hanem hosszú távon, esetleg egész életen át tartó torzulások. Az ilyen torzulások olyan különbségek, amelyek eltérnek az átlagostól. A személyiségzavaros ember a megszokottól annyira eltérő mintákat mutat, hogy számára és a környezete számára is komoly szenvedést okoz.
A személyiségzavar oka a legtöbb esetben gyermekkori trauma, a család diszfunkcionálisnak nevezett működése. Gyakran vezethető vissza elhanyagolásra, bántalmazásra, de szexuális abúzusra is. Természetesen nem feledkezhetünk meg a genetikáról és a biológiáról, ezek is állhatnak a háttérben. Ezek a minták tehát általában már gyermekként kialakulnak az emberben, sok esetben úgy, hogy nem tudatosul az adott személyben. Viselkedése nélkülözi a rugalmasságot, minden élethelyzetben jellemző, hogy nem képes alkalmazkodni, csak a saját érdekei dominálnak. Nehezítő tényező, hogy a pszichésen egészségesnek tűnő betegek is szenvedhetnek bizonyos személyiségzavarban, küzdhetnek például súlyos paranoiával, extrém nárcisztikus viselkedéssel.
A személyiségzavart általában serdülőkorban diagnosztizálják, és kezdik el a kezelést. Felnőttkorban jóval nehezebb gyógyítani, hiszen ilyenkor gyakori, hogy az emberek nem látják be a betegséget, teljes tagadásban élnek ezzel kapcsolatban. Pedig ezek olyan súlyos pszichológiai problémák, amik komoly szenvedést okoznak, nehezítik, akár teljesen tönkre is tehetik a betegek és környezetük életének minőségét.