A gyerek nem eszik meg mindent. Válogat. Nem kér a zöldségekből, csak húst enne. Nem eszi meg az avokádót. A spenótot ki nem állhatja. Mindannyian hallottunk már ilyen esetekről, talán meg is tapasztaltuk. A szelektív evés természetes dolog, egy pont után azonban veszélyessé válhat. Utánajártunk, hogy mikor szükséges közbeavatkoznunk, és mit tehetünk, ha válogatós a gyerek.
Amikor a gyermekünk huzamosabb ideig csak bizonyos ételeket hajlandó elfogyasztani, szelektív evésről beszélünk. Ez a természetes állapot akkor válhat veszélyessé, és okozhat testi és mentális problémákat, ha legalább fél évig fennáll. (Felnőtteknél két évben határozzák meg azt az időt a szakemberek) A probléma gyakori, a szülők ötöde számolt be az öt év alatti gyermeke szelektív evéséről.
Szelektív evésnél a gyermekünk elzárkózik az újdonságoktól, nem hajlandó új ételeket megkóstolni, mindössze néhány, maximum tíz féle ételt fogyaszt el. Fontos tudni, hogy a szelektív evés nem jár együtt testképzavarral, a gyermekünk ilyenkor nem foglalkozik sem a testsúlyával, sem az alakjával. A szelektív evés nem is feltétlenül párosul fogyással, gondoljunk csak arra, ha gyermekünk csak szénhidrátban gazdag ételeket fogad el. A szelektív evést nem testi betegség okozza. De akkor mégis mi?
A szelektív evésnél a gyermekünk válogat az ételek között. A szín, a szag és az étel állaga alapján is szelektálhat. Jellemzően a szoptatás befejezése után, kisgyermekkorban kezdődik a szelektív evés. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy van összefüggés a szelektív evés, és az étel erőltetése között. Akiknél a szülők erőltették a zöldségfogyasztást, nagyobb eséllyel lettek válogatósak. A rövidebb idejű szoptatás is befolyásolja a szelektív evés kialakulását, sőt, még az anya étrendje is. Ha az ugyanis egysíkú, akkor a gyermek válogatósabb lesz. Ha az anya legalább fél évig szoptat, és csak ezután kezdődik meg a hozzátáplálás, akkor nagyobb eséllyel kerülhető el a szelektív evés.
A szakemberek összefüggést találtak a szorongás és a szelektív evés között. Amikor az anya szorong, az visszahat a gyermekre is, és ilyenkor az anya nem tud kellő mértékű empátiával fordulni a gyermeke igényei felé. Nem ismeri fel annak finom rezdüléseit, erőltetheti az evést akkor is, amikor a gyermeke egyértelmű jeleket ad arról, hogy az étel nem megfelelő a számára. Az anyák számára legnagyobb nehézséget az altatás mellett a gyermekük táplálása okozza. Amikor a gyermek elutasítja a felkínált ételt, azt kudarcként élik meg. A sikertelen étkezés tovább növeli az anya szorongását, ez pedig spirálszerűen még rosszabb helyzetet teremt.
Nem csak az anya, de a gyermek szorongása is okozhat szelektív evést. Ráadásul az érzékszervek átlag feletti érzékenysége a gyermekeknél gyakoribb, ez szintén összefügghet azzal, hogy válogatós lesz a gyermekünk.
A szelektív evés magától is javulhat, és meg is szűnhet. Ha azonban ez nem történik meg, szükség lehet szakember segítségére. A szelektív evés amellett, hogy testi problémákat okozhat, példádul valamilyen hiánybetegség kialakulásával, lelki problémákat is okozhat. Ilyenkor egy szakember segíthet az étkezési szokások megváltoztatásában.
Szülőként fontos, hogy nagy odafigyeléssel, és a fokozatosság elvét betartva kezeljük a helyzetet. Ahogy láttuk, az étel erőltetése nem segít, épp ellenkezőleg, a szelektív étkezési zavar kialakulásához is vezethet. Érdemes már az apró lépéseket is jutalmazni, és visszajelezni a gyermekünknek, hogy tetszik nekünk, hogy megette az ételt. Semmiképpen nem azt kell azonban elérnünk, hogy a gyerekünk válogatás nélkül mindent megegyen. A változatos, egészséges étrend elérése legyen a cél.
A szelektív étkezés problémájának feltárásához meg kell figyelnünk a család többi tagjának az étkezési szokásait, azt, hogy mikor eszik a gyermekünk változatosabban, és azt is, hogy erre a család hogyan reagál. Tudnunk kell, hogy milyen hátrányai lehetnek a gyermekünkre a szelektív evésnek. Feljegyezhetjük, hogy milyen ételeket eszik szívesen, miket utasít vissza, és azt is, hogy ezt mivel indokolja meg. Ha szülőként mindent megtettünk a szelektív evés problémájának elhárítására, de nem jártunk sikerrel, mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy egy szakembert is bevonjunk a folyamatba.
A szelektív evés problémájának megítélésénél és megoldásánál figyelembe kell vennünk, hogy nem vagyunk egyformák. Van olyan családtagunk, aki szereti a tökfőzeléket, egy másik meg rá sem bír nézni. Nem az lehet cél, hogy egy bizonyos ételt, vagy ételtípust, például zöldséget-gyümölcsöt fogyasszon a gyermekünk, hanem az, hogy változatosan és egészségesen étkezzen úgy, hogy közben figyelembe vesszük azt is, hogy mi az, amit szeret, és mi az, amit nem.