Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
„Úgysem lehet megoldani, túl sok a dolgom, biztos, hogy neki ez menni fog?” Egy munkahelyi játszma gyakran mehet az idegeinkre, nem véletlenül. Jó hírünk azonban az, hogy ezek megfelelő stratégiával könnyen elkerülhetők.
A munkahelyi játszma nem mindig ismerhető fel könnyen, pedig ismétlődő történés váltja ki. Nem szándékosan játssza a két fél, belső késztetés vezérli a résztvevőket. Jellemző, hogy akaratlanul és rossz érzéssel veszünk részt benne. Kényszer, amiből nehezen húzzuk ki magunkat. Három szerepet tölthetünk be benne: üldöző, áldozat és megmentő. Az üldöző elnyomja a másik kollégát, agresszív és lekezelő – így érvényesíti akaratát. Az áldozat gyenge, kiszolgáltatott, sokszor tehetetlen. A megmentő pedig segít az elesetten és a gyengén.
Ennek lényege, hogy egy kolléga valamilyen problémát vet fel a másiknak (ez lehet magánéleti vagy szakmai is), amire megoldási javaslatot vár. A megmentő több ötlettel is előáll, de az üldöző ezek közül mindegyiket elutasítja, valamennyivel szemben talál valamilyen kifogást. Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy az ő problémája megoldhatatlan, igyekszik elérni, hogy mások megsajnálják. Valójában azonban nem az övé az áldozatszerep, hanem azé, akitől tanácsot kért.
„Kérhetek egy hatalmas szívességet?” – ezzel a kérdéssel kezdődik a következő munkahelyi játszma. Áldozatszerepben tűnik fel a kérdés feltevője, akinek a megmentő kolléga készséggel segít. A szívesség természetesen egy munkahelyi feladatban való segítséget jelent. Ha a feljebbvaló ezután kifogásolja az elvégezett munkát, akkor a segítséget nyújtó kollégát, azaz a valódi áldozatot hibáztatja az immár üldöző munkatárs.
Másik neve a szépséghibás munkahelyi játszma. Az üldöző ilyenkor mindenki munkájában, kinézetében talál valamilyen kifogásolnivalót, állandóan pletykál a hátuk mögött. Ez általában addig tart, amíg valaki meg nem unja, hiszen mindenki tud róla, hogy ez a munkatárs így viselkedik. Amikor lelepleződik, megpróbál áldozati szerepbe bújni: szerinte nem pletykál, csak mindenki félreérti, amit mondani szeretne.
Az egyik leginkább agresszív munkahelyi játszma. Az üldöző egy közvetlen kollégájával végzett közös feladatból nem, vagy csak alig veszi ki a részét. A saját feladataival rendszeresen csúszik, mindig a másik dolgozik helyette többet. Az áldozat egy ideig tűr, megpróbálja tisztázni, de ha nem sikerül, akkor a főnökhöz fordul. A panasz miatt üldözővé válik, a rendszeresen mulasztó kolléga pedig áldozattá.
Ezeknek a játszmáknak a közös jellemzője, hogy senkiből sem váltanak ki örömet, mégis mindig ismétlődnek. Viszont kiszámíthatók, rendszeresek, ezért hamis biztonságérzetet adnak – a stabil munkahely illúzióját keltik. Valójában nincs rájuk szükség, fokozzák a kiégést mindenki számára. Ennél is fontosabb jellemzője, hogy elkerülhetők, ehhez pedig egy fél is elég. Hogyan? Úgy, hogy időben felismered őket, nem veszel részt bennünk. Ehhez azonban ismerni kell saját igényeidet egy munkahellyel szemben, ezen kívül tisztán, őszintén kell kommunikálni az adott kollégával.