Az őszi iskolakezdés idén a járványhelyzet miatt a szokásosnál is nehezebb lehet. Nyári szünet után iskolába menni, korán kelni, felelni, dolgozatot írni bizony nem túl vonzó. És a gyerekünk egyik reggel közli velünk, hogy nem akar iskolába menni. Mi is voltunk már így. Megértjük őt. De mi van, ha ez megismétlődik? Mikor válik ez veszélyessé? Szülőként mikor kell beavatkoznunk? Néhány intő jel, amire érdemes odafigyelni.
Dolgozatírás előtti napon gyakrabban halljuk a „nem akarok iskolába menni” mondatot. Igazából meg sem lepődünk. Iskolakezdéskor újra közösségbe kell menni, és meg kell felelni az elvárásoknak. Leckét kell írni, fel kell készülni a témazárókra, és mindezt távol a szülőktől. Időnként minden gyerek ellenáll az iskolába járásnak. A szakemberek arra figyelmeztetik a szülőket, hogy ha ez az ellenállás rendszeressé válik, és hetekig fennáll, akkor már gondolnunk kell arra, hogy a gyerekünk segítségre szorul. Néhány alkalom még nem nyomja meg a vészcsengőt, amennyiben azonban tartósan, rendszeresen iskolaellenessé válik a gyermekünk, akkor már tennünk kell valamit.
Tudnunk kell, hogy a gyermekpszichológiában olyan fogalom, hogy iskolafóbia, nem létezik. A jelenség azonban ismert, és a hátterében többnyire valamilyen szorongás áll. Ezt a szorongást, akár szakember segítségével is, a probléma megoldása érdekében fel kell oldanunk. Ez lehet teljesítményszorongás, bántalmazásból adódó szorongás vagy szociális szorongás.
A tünetek egészen a nehezebb felkeléstől, lassabb készülődéstől a testi tünetekig terjedhetnek. Jelentkezhet hányinger, szédülés és dühkitörés is. Jelentkezhet hasfájás és hátfájás is, azt azonban tudnunk kell, hogy mielőtt iskolafóbiára kezdünk gyanakodni, fontos, hogy ezeket kivizsgáltassuk, tudnunk kell ugyanis, hogy tünetek nem fizikai eredetűek. Ha az orvosi vizsgálatok eredménye negatív lesz, akkor léphetünk fel az iskolafóbia ellen.
Először is beszélgessünk. Meg kell kérdeznünk a gyerekünket, hogy miért nem akar iskolába járni. Beszélgetés közben támogassuk őt, és legyünk együttérzőek. A reggeli határozott fellépés is segíthet. Minél tovább marad otthon ugyanis a gyermekünk, annál nehezebb lesz számára a visszatérés. Tegyük világossá, hogy neki az iskolában van a helye. Segítséget is kérhetünk, beszélhetünk az iskolával, az osztályfőnökkel és a tanárokkal. Ők is bátoríthatják a gyermekünket. Szakértőhöz is fordulhatunk, ha az iskolafóbia már tartósan fennáll. Gyermekorvos, pszichológus és pszichiáter is segítségünkre lehet, hogy a probléma ne váljon még súlyosabbá.