Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Egy hospice ellátó intézetben dolgozó ausztrál ápolónő, Bronnie Ware csokorba szedte, majd később könyv formájában is kiadta a haláltusát vívó betegei aforizmáknak is beillő gondolatait, arra vonatkozóan, hogy mik azok a dolgok, amiket visszatekintve a halálos ágyukról már másként csinálnának, ha tehetnék. Megdöbbentő, hogy mennyire hasonló frázisok hangzottak el – talán éppen ez vezérelte az írónőt, hogy másokkal is megossza a bölcsesség számba passzoló teóriákat, hogy még időben kapcsolhassunk, mik is azok egy egyen szokások, amiket bánunk életünk végén. Csapjunk bele, és ébredjünk időben!
Hűha. Ez a mondat most valószínűleg sokunkat megérint. Csakhogy a halálos ágyunkon már értelmét veszti az anyagi javakhoz való kötődés, és eszünkbe ötlik, hogy talán jobb lett volna a munkával töltött időt a szeretteinkre vagy éppen önmagunkra fordítani.
Az egész életünket végigkísérő okosság – amely szerint az egyedüli dolog, ami saját magunk és álmaink között áll, az az eszement sztori, amit saját magunknak is bemesélünk – a halál küszöbén egyszerűen értelmet nyer. Már pontosan tudjuk, hogy mikor kellett volna vágyainkra koncetrálnunk, és hogy hol uralkodott el rajtunk az örökké tartó halogatás. A rossz, hogy önmagunk felelősségével is pontosan tisztában vagyunk, és már nem sorolunk hibásnak kikiáltott bűnbakokat.
Hát igen. A halál ölelésében érzelmessé válunk. Előtérbe kerülnek a szeretet, a barátság, az életünket végigkísérő emberi kapcsolatok mélyreható emóciói, eszünkbe jutnak a régi idők letűnt haverságai, és a sok pozitív attitűd, ami valaha valakivel összekapcsolt vagy összekapcsolhatott volna. Milyen jó lett volna időben eszmélni, mennyivel szebb lett volna ezt a sok érzelmet kiteljesíteni és megélni, ugye? Ne feledjük, a minőségi kapcsolatok életünk alappillérei!
A boldogság topikja rengeteg megválaszolatlan kérdést rejt magában. Sokan kergetnek egész életük folyamán egy ábrándot, melyet teljes elégedettségük megtestesítőjeként aposztrofálnak, de sohasem érnek el. Megint mások tisztában vannak vele, hogy az élet a folyamatos örömök és kihívások sorozata, az ezek hullámvölgyein való átjutás maga a boldogság. Kinek van igaza? Ki tudja… Egy dolog tény, a halál torkában fojtogatóan sokat időzünk lehetséges örömfelhőink szemlélésével.
Legyenek akár pozitívak, akár negatívak. Az érzelmek kimutatása felszabadít, gondtalanná tesz, elűzi a megrekedt, belső feszültségeket, és egyszerűen közelebb visz mindenhez, amit szeretünk, és fontos nekünk, és visszanézve milyen egyszerű lett volna…
A mindennapok kavalkádjában könnyű elveszíteni a fókuszt a valóban kulcsfontosságú dolgaink felett, a gondok, problémák sokszor tévútra terelnek bennünket. Nem árt, ha időben eltöprengünk az igazán értékes tetteken, és azokra összpontosítva úgy élünk, hogy ne legyen olyan húzásunk, amit bánunk életünk végén.