Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A pszichés-lelki probléma az érzelmi állapotunk kibillenésére utal, míg a mentális probléma az értelmi, esetleges idegrendszeri rendellenességre. Valójában nem nagyon választható el a kettő, hiszen gondolataink befolyásolják érzelmeinket és fordítva. (Gondoljunk csak arra, hogy a holnap is bizonytalan, vagy arra, hogy végre itt a tavasz, és figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat, vagy valaki előre enged a sorban, aminek roppant örülünk, és mit gondolunk rögtön az illetőről)
Az európai társadalomban a materialista világszemlélet 19-ik század közepétől élte virágkorát, ami még ma is masszívan létezik. Jelesül az a nézet, hogy az ember lelki-pszichés tulajdonságait is a test, az egyedül létező anyagi test határozza meg. Az uralkodó tudományos nézetek ma ennek hatására általában azt hirdetik, hogy csak test van, amely lelki és szellemi tulajdonságokkal is rendelkezik. Ennek következtében a testi bajok elfogadhatóbbak, „normálisak”, gyógyításra szorulnak, a belső láthatatlan gondok-bajok pedig kevésbé fontosak és lényegesek. Könnyebben kimondjuk azt, hogy a májam pang, mint azt, hogy nem tudok megbocsátani valakinek és ez lelkileg felemészt.
a) Beszélni a lelki-mentális sérültségünkről – legyen az szorongás, depresszió vagy akár egy „egyszerű” alvászavar – az a fejünkben valami hibára, gyengeségre utal, amivel nem szívesen kérkedünk. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy veszélyezteti a másokkal való kapcsolatainkat is. Például ha valaki a munkahelyén közli, hogy depresszióban szenved vagy bipoláris, akkor tarthat attól, hogy nem biztos, hogy továbbra is rábíznak felelősségteljes munkát, holott ő nem felelőtlen.
b) A legnagyobb tévedésünk a lelki bajokkal kapcsolatban az, hogy azt gondoljuk, hogy ezért jórészt mi vagyunk a felelősek, a testi bajokkal pedig úgy vagyunk, hogy azok csak úgy lesznek. Ha például hangulat vagy mentális zavarom van, azért én vagyok a felelős és hibás – ezért nem szívesen beszélek róla – és én kellene ezt valahogy megoldjam, ha testi bajom van, arról pedig nem tehetek, azt gyógyítsa meg az orvos. Valójában ez sem szétválasztható, hiszen a pszichés problémáknak többnyire olyan gyökerei vannak, melyeknek nem vagyunk tudatában – ezért nem tehetünk róla – valamint a testi betegség elkerüléséért is tehetünk tudatosan dolgokat vagy helyre is hozhatjuk azokat, pl. életmódváltással.
c) A megértéshiány vagy az értetlenség miatt sem beszélünk szívesen ezekről. Mindenkinek van arról tapasztalata – kisgyerekkortól kezdve - hogy az érzelmi folyamatairól mesélt érzékeny állapotban valakinek, akitől nem kapott kellő visszajelzést, együttérzést, megértést. Ez nagyon sok esetben „megkeményít” bennünket és sajnos ezekből a tapasztalatokból kifolyólag a későbbiekben jóval nehezebben alakul ki a teljes bizalom. Ha valaki például depresszióval vagy ADHD-val él, kevés az a személy körülötte, aki megérti és elfogadja. Általánosságban a pszichés bajokkal az a gond, hogy: láthatatlanok, megfoghatatlanok, nehéz megérteni őket. Ha kevésbé lenne materialista a világképünk, akkor talán jobban megértenénk az érzelmi életünket és hangsúlyosabb lenne a vele való foglalatosság.