Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Amikor testileg és lelkileg sem vagyunk csúcsformában, gondolhatunk a kiégésre. A burnout szindróma közel sem olyan ritka, mint gondolhatnánk. Utánajártunk, mik a sportolói kiégés tünetei, és hogyan előzhetjük meg azt.
A sportolói kiégés leggyakrabban emlegetett oka, és talán valóban a leggyakoribb oka is, a túledzettség. Túledzettségről akkor beszélünk, ha nem tartjuk be a pihenőidőket. Az edzések között a szervezetünknek pihenésre van szüksége. Ilyenkor alakulnak ki azok a pozitív változások a szervezetünkben, amitől gyorsabbak, hajlékonyabbak vagy erősebbek leszünk. Ha nem adunk elég időt erre, kiéghetünk. A sérülés ugyanúgy okozhat kiégést, mint a túledzettség. A sérülésből is fel kell gyógyulnunk, nem edzhetünk sérülten.
Kiégést okozhat az is, ha szervezési problémák miatt nincs időnk a megfelelő rákészülésre. Csak utazunk és versenyzünk, utazunk és versenyzünk. Ezt tovább súlyosbíthatja, hogy keveset edzünk, de sokat versenyzünk. Nem megfelelő szervezés esetén kiégés lehet a sok utazásból. Az ebből adódó stressz megterhelhet bennünket, ahogy a nem megfelelő környezeti feltételek is okozhatnak bennünk feszültséget. A monoton edzésmunka, a változatosság hiánya szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy kiégjünk.
A fizikai okok mellett lelki okok is okozhatnak kiégést. A magas elvárások megterhelőek lehetnek, akár a környezetünkből indulnak ki, akár belőlünk. Érdekes módon a túl alacsony elvárás is problémás, gondoljunk csak egy elhivatott sportolóra, aki a csúcsra tör, de ezt nem várja el tőle a csapata vagy az edzője. Az is gond, ha nem okoz örömet számunkra az edzés és a versenyzés.
Versenysportolóként minden időnket edzéseken és versenyeken töltjük. Így kevés időnk marad a barátainkra, és a gyenge szociális kapcsolatok hozzájárulhatnak a kiégésünkhöz. Meg kell tanulnunk azt is, hogy kezeljük a stresszt, és el kell fogadnunk, hogy nem tudjuk teljesen irányítani az életünket, hiszen a sport az első, az határoz meg mindent.
Cinikusság, haszontalanság érzet, kimerültség, lehangoltság. Mind arra utalhat, hogy kiégtünk, ahogy az is, ha kedvetlenek vagyunk és utáljuk a munkánkat. Alvászavar, emésztési panaszok, gyakori fejfájás. Ezek szintén a kiégés tünetei lehetnek. Szinte állandóan táppénzen vagyunk? Gondoljunk a kiégésre. Különböző szerekhez nyúlunk vagy sokat eszünk? Gyanakodhatunk. Ha nem érezzük magunkat erősnek és energikusnak, és a teljesítményünk is csökken, az sem jelent jót. A kiégés elveszi a motivációnkat, arra pedig szükségünk van egy jó eredmény eléréséhez.
A legfontosabb, hogy figyeljünk a jelekre, és ha észleljük magunkon a burnout szindróma jeleit, azonnal tárjuk fel az okokat, és szüntessük meg őket. Tartsunk szüneteket a versenyek és az edzések között. Fel kell töltődnünk. Csináljunk egy kicsit mást, mint amit szoktunk. A változatos edzések is segíthetnek. Az új kihívások inspirálóak lehetnek, fontos, hogy ezek reálisak és elérhetőek legyenek. Tanulhatunk stressz-kezelési technikákat is. Az is fontos, hogy mindig a saját korosztályunkban versenyezzünk. Szülőként mi is támogathatjuk a gyermekünket, azt ne csak az edzőjétől vagy a csapatától várjuk. Úgy is csökkenthetjük a versenyek után kialakuló feszültséget, hogy megtanuljuk kezelni a győzelmet ugyanúgy, mint a vereséget. És kérhetünk visszajelzést is a teljesítményünkről, akkor is győztesként hagytuk el a pályát.
A kiégés nemcsak a sportkarrierünkre hat ki. A mindennapjainkat is megnehezítheti, ezért különösen fontos a megelőzés. Ha mégis kiégünk, reagáljunk gyorsan, és szüntessük meg azokat az okokat, amik a kiégéshez vezettek. A mentális egészségünk rendkívül fontos. Óvjuk meg. Versenysportolóként a sport előnyt élvez minden mással szemben. Ne felejtsük el azonban azt, hogy egyszer véget fog érni a sportkarrierünk, és a civil világban fogunk élni. És persze a legfontosabb: a kiégés nem csak a versenyzőkre jelent veszélyt. Egy amatőr sportoló, vagy egy kedvtelésből az edzőterembe járó is ugyanúgy kiéghet. Figyeljük tehát a jeleket, és cselekedjünk, ha kell.