Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
„Szerelem nélkül mit ér az élet, ki lehet bírni, csak színtelen.” hangzik a magyar nótában.
„Szerelem nélkül mit érne az élet?
Viccnek se jó, már rágondolni félek!
Úgy járnánk szótlanul, ízetlen sótlanul,
mint szalmával tömött nagykabát.”
A szerelem a legerősebb emberi érzés, vagy nevezhetjük láthatatlan energiának is, amely érzésben megtapasztalhatjuk a végtelen szabadság és boldogság ízét. Nehéz szavakba önteni, minden eltörpül mellette, de mégiscsak próbálkozunk dalba, versbe, zenébe, regénybe önteni.
Mi is hát a szerelem a tudomány oldaláról. A szerelem egy olyan fantasztikus vágy egy másik ember iránt, azzal az elvárással, hogy örökké tartani fog ez az érzés. A szerelmet megkülönböztetjük a fizikai vágytól, vagy egy baráti kapcsolattól, amely sokkal inkább a másikat akarja birtokolni vággyal átitatva. Tudományos tanulmányok mutatják, hogy amikor romantikus vagy szenvedélyes szerelmet élünk át, vagy idézünk fel magunkban, akkor az agyban teljesen más agyterület lép aktivitásba, mint amikor pl. anyai vagy baráti szeretet érzünk valaki iránt.
A szenvedélyes szerelem átérzése során dopamin termelődik. A dopamin a testben termelődő vegyület, mely a szervezet mindkét jelátviteli rendszerében a hormon- és idegrendszerben is szerepet játszik.
Pszichológiailag egyik legérdekesebb hatása a jutalmazásban betöltött szerepe. Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az embert, vagy egy bizonyos cselekvést követően jutalomra számíthat. A szerelmi lázban termelődő mennyiség szinte olyan, mint a drogfüggőknél tapasztaltak. Ezért érezzük, azt, hogy szinte függünk a másiktól. Ennek a jutalom-mechanizmusnak a szerepe feltehetőleg az, hogy új viselkedésformákat alakítson ki az emberben, az élőlényekben, melyek újra és újra dopamin-aktiválódáshoz vezetnek.
A szerelem átélése során belép a képbe egy másik hormon is, mégpedig a szerotonin, amely alacsony mivolta esetén a depresszió kialakulásában játszik szerepet. A szerotonin képes elérni azt, hogy folyamatosan, újra és újra szinte kényszerszerűen csak a másikra gondoljunk. Kimutatták, hogy a szerotonin szint „őrült szerelmeseknél” szinte azonosan alacsony a kényszerbetegeknél kimutatható szinttel. A lángolás időszaka után lép be egy újabb hormon, ami megerősíti a kapcsolatot, ez pedig az oxitocin, amit kötődéshormonnak is neveznek. Oxitocin szabadul fel pl. szülés során és orgazmus megélésekor. A szerelem szempontjából azért jelentős, mert elmélyíti a kapcsolatot, segíti az empátiás folyamat kialakulását, a másiknak a tekintetéből már olvasni tudunk. Hasonló kötődést tud kialakítani a vazopresszin nevű hormon is.
Szerelem megélésekor az agyunknak azon része aktiválódik, amely sóvárgást, vágyat, motivációt eredményez és épp ezért semmi sem lehetetlen, minden távolság, nehézség, akadály legyőzhetőnek tűnik. A kognitív funkciókért felelős elülső agykéreg ebben szerelmes állapotban, ami a józan gondolkodásért, döntéshozatalért felelős, ilyenkor „alszik”. Ezért képes az ember olyanba is beleszeretni, aki házas, vagy aki egy másik földrészen lakik, több ezer km-re, vagy teljesen más vallású, kultúrájú. Ezért érdemes időt hagyni a szerelemnek és a házasságkötésnek, míg a hormonok kicsit „alábbhagynak” és józanabb döntést tudunk hozni a szerelmünket illetve a közös jövőt illetően. Régebben a házassággal kezdődött a kapcsolat, és lett ami lett, de ha ésszel is gondolkodunk és hagyjuk a hormonok lecsillapodását egy kicsit, akkor a szerelem végén kezdődik a házasság. A szerelmet építeni kell. A hormonjaikat folyamatosan ingerelni és termelni. Ezért nagyon fontos, hogy rendszeres szexuális kapcsolatunk legyen a partnerünkkel az évek múlásával is, rendszeres érintések, kedves gesztusok, ölelések, kézfogások, apró ajándékok, közös aktivitás, sportolás, szerelmi hétvégék, kalandozások, mert ezek a tevékenységek mind csökkentik a stresszt és emelik a szerelmi érzésekért felelős hormonokat.
Ki viszi át a szerelmet? Tegyünk érte.