Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A szerelem érzése általános az emberiségben. A legnépszerűbb téma az irodalomban és a barátok, barátnők pletykáiban is. Mindenütt ott van: filmben, könyvben, zenében. Mégis ahány embert kérnék meg rá hogy mondja el nekem, milyen is a szerelem, annyiféle válasz érkezne rá. Ez egyrészről érthető: hiszen mind sokfélék, különböző egyéniségek vagyunk, a párkapcsolat két egyedi ember között ugyanennyire egyedi; miért is hasonlítana egymásra akkor két külön szerelem? Pedig ahogy tapasztaljuk, igenis hasonlít, ezt szerintem a zene demonstrálja a legegyszerűbben: a szerelmes dal azonnal eljut hozzánk. Tudjuk, milyen érzés. Mégis, hogy lehetne akkor megérteni a szerelmet? Sehogy, azt ugye mint kiderült, érezni kell. De mi azért most megpróbáljuk megérteni is.
Sternberg szerelmi háromszöge egyszerűen és világosan közelít a témához. Szerinte három fő szempont szerint ítélhetjük meg egy párkapcsolat minőségét. Minőség alatt persze nem jó-rossz tengelyre gondolunk, hanem “milyen-ségre”. A három tengely eszerint az intimitás, a szenvedély, és az elköteleződés. Az intimitás a bensőségesség érzése, a bizalom, a meghittség. Van, akinek a párja egyben a legjobb barátja is: mindent el tud mondani neki, nincsenek titkok. Nem feltétlenül konkrét kommunikáció ez, az inkább egy személyiségvonás lenne, inkább a kommunikáció lehetősége. A szenvedélyt ennyire nem kell magyarázni, ez a szerelem testi aspektusa. Magas hőfok, szexualitás, vágyak beteljesülése. A legizgalmasabb rész, ami megdobogtatja a szívet. Az elköteleződés pedig egy megegyezés a kifelé mutatott képről. Kimondása, felvállalása annak, hogy mi együtt vagyunk. Együtt képzeljük el a jövőnket, közös terveink vannak. Sternberg szerint ez a három megközelítés egymástól függetlenül lehet magas vagy alacsony, illetve az idő haladásával különféleképpen változik is.
Az intimitás normál esetben a kezdetektől végig növekszik a párkapcsolat érésével. Ha viszont az intimitás kezd csökkenni, az szinte egyet jelent a párkapcsolat válságával. Válófélben lévő házasoknál ezért az eddig felépített intimitás lehet a tartalék, amire támaszkodva újraépíthető a kapcsolat.
A szenvedély a párkapcsolat elején a legerősebb, nagyjából az első három évben, utána pedig általában rohamosan csökken. Ennek oka természetesen az újdonság varázsa, hiszen minden új inger fokozott választ vált ki belőlünk. Mire jobban megismerjük egymást, jobban tudjuk, mire számíthatunk, már nem lesz olyan izgalmas egy-egy interakció. Ezért szokott gyakori javaslat lenni a hitvesi ágy felmelegítésére egy-egy újdonság, új játék behozatala. Felfrissíteni a megszokott rutint. Ennek ellenére egy hosszú párkapcsolat sohasem lesz olyan intenzív, mint egy nyári kaland. De a szenvedély csökkenését az intimitás növekedése kompenzálja. Hogy melyik a jobb, mindenki maga dönti el.
Az elköteleződés lépcsőzetesen növekszik az idővel, mérföldkövek jellemzik: a kimondott együttjárás, az összeköltözés, a házasság, a gyerekvállalás mind az elköteleződés lépései, de természetesen nem mindegyik szükségszerű. Mindenki maga válogatja, melyikre van igénye, lehetősége.
Ezen három szempont alapján sokféle párkapcsolati forma vagy típus is leírható, felcímkézhető. Ahol mindhárom alacsony, ott nem beszélünk párkapcsolatról. Ahol csak az intimitás magas, szenvedély és elköteleződés nélkül, az baráti szerelemnek nevezhető, vagy egy még párkapcsolattá nem alakult barátságnak. A szerelem kontextusán kívül a legjobb baráti viszonyt is jól jellemzi a magas intimitás. Ahol csak a szenvedély magas, az egy elvakult szerelem, múló láng. Ahol csak az elköteleződés magas, az egy üres szerelem, látszat, kirakat. A magas intimitás és szenvedély a romantikus szerelem, az első három év jellemző állapota. A magas intimitás és elköteleződés a társas szerelem, egymás lelki társai, de hiányozhat belőle az izgalom, az egymás iránti éhség. A szenvedélyes és elkötelezett szerelem a buta szerelem: akik nem is ismerik egymást, mégis erőltetik a dolgot. Beteljesült szerelemről akkor beszélhetünk, ha mind a három tényező magas a kapcsolatban.
Természetesen sokféleképpen lehet gondolkodni a szerelemről, nem kell szentírásnak venni ezt az elméletet. Mégis elgondolkodhatunk rajta, mire vágyunk mi mindebből, mi a fontos nekünk? És mi a fontos a partnerünknek? Ha van partnerünk, ő mire vágyik a párkapcsolatban? Ha nincs, milyen partnert szeretnénk? A két fél igényeinek összehangolása ugyanolyan fontos része az egészséges párkapcsolatnak, mint az, hogy a szerelem elméletében hova tudjuk besorolni magunkat.