Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A túlevés nem olyan ritka, mint gondolhatnánk. Azért nem kap akkora figyelmet, mert leggyakrabban az otthonunkban esszük túl magunkat, távol a kíváncsi szemektől. Elkerülnénk a túlevést? Tippek, amikkel elkerülhetjük.
A harmadik jégkrémet már nem kellett volna. De tényleg. Két zacskó chips után? Nem kellett volna. A túlevés egy evészavar, hasonlóan a bulimiához és az anorexiához. Amikor ránk tör a vágy, hogy együnk már valamit, és csak tömjük magunkba az ételt, jól jönne egy kis segítség. Mutatunk néhány ötletet, amivel elkerülhető a túlevés.
Eszünk autóvezetés közben, eszünk TV-nézés közben, és ha eszünk, akkor a telefonunk a kezünkben van. Ismerős? Pedig a hírek megvárnak. A BED-szindrómára jellemző, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt fogyasztunk el. Ehhez nagyban hozzájárulhat az, ha közben nem az evésre figyelünk. Ilyenkor nem csak hogy nem tudjuk kiélvezni az étkezés minden pillanatát, de gyakran azt sem vesszük észre, hogy már jóllaktunk. És ilyenkor bizony többet eszünk annál, mint amennyire a testünknek szüksége van. Kerüljük az evés alatt azokat a tevékenységeket, amik elvonhatják a figyelmünket. Figyeljünk a testünk jelzéseire, és ha már jóllaktunk, ne együnk többet.
Unalomig ismételt figyelmeztetés, hogy mennyire fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitel. Pedig ezt a szabályt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen a testünk nagy része vízből áll. Tényleg fontos, hogy elegendő vizet fogyasszunk. A szakértők azt állapították meg, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor azért eszünk, mert szomjasak vagyunk. A szervezetünk folyadékhiányt jelez, és mi eszünk helyette. Igyunk eleget, hidratáljuk a szervezetünket, ne hagyjuk, hogy kiszáradjunk. Ez sportolás közben magától értetődő lehet, de minden tevékenység végzése közben használunk fel energiát, és ehhez innunk kell. Nem feltétlenül kell szabályokat felállítanunk, és nem kell óránként meginnunk egy pohár vizet, de a tudatosság segíthet abban, hogy elfogyasszuk a szervezetünk számára szükséges mennyiségű folyadékot. A vízivás jó. És a víz finom. Bár a meghatározása szerint a víz egy íztelen, szagtalan folyadék, még a csapvízben is van annyi ásványi anyag, ami ízletessé teszi a vizet. Próbáljuk ki! Igyunk meg lassan egy pohár vizet.
Könnyebb mondani, mint megtenni, hogy ne kapkodjunk. Kinek van ideje enni, amikor az óvodába kell rohannunk a gyerekért, és előtte még a bankba is be kell ugrani, meg a nagymamához? A lassítás pedig fontos. Ha lelassul az életünk, lelassul az étkezésünk is. Nem két teendő között fogunk bekapni egy falatot ebédre. Adjunk magunknak időt, lassuljunk le. A fent leírtakat csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha nem kapkodva eszünk. Ha rohanunk, nem fogjuk érezni, hogy jóllaktunk. És akkor hogy hagyjuk időben abba az evést?
Akár extra módon is lelassulhatunk. Rághatjuk komótosan az ételt, azt érezve, hogy a falatok szétomlanak a szánkban, és az íz orgia egyenesen az agyunkba hatol. Mennyi csoda lehet egy falatban! Senkit nem bíztatunk arra, hogy csatlakozzon az egyre népszerűbb slow mozgalmakhoz. De az biztos nem árthat, ha lelassulunk, és időt adunk magunknak egy csodálatos étkezésre. Ne rohanjunk. Úgyis megvárnak bennünket.
Sokszor halljuk a tanácsot, hogy szeressük önmagunkat. Ez bár kicsit megfoghatatlan, igaz lehet az életünk minden területére. Szeretjük magunkat annyira, hogy megálljunk egy hosszabb ebédszünet erejéig? Vagy a határidő fontosabb, mint mi magunk. Szeretjük magunkat annyira, hogy a karácsonyi nagybevásárlás közben beüljünk egy étterembe, és megrendeljünk a kedvenc desszertünket? A tanács szerint szeretnünk kellene magunkat ennyire.
Meg kell adnunk a testünknek, amit kíván, és ezt csak úgy tehetjük meg, ha figyelünk a jelekre, amit küld nekünk. Ha lelassulunk, és figyelünk magunkra, akkor nem fogjuk túlenni magunkat, mert tudni fogjuk, hogy mikor elég. És azt is tudni fogjuk, hogy egy nagy rántott húst ennénk inkább vagy egy könnyű salátát. És jól fogjuk érezni magunkat, nem nehezedünk el, marad energiánk mindenre. Csak figyeljünk, és hallgassunk a testünkre.
Egy buddhista szerzetest megkérdeztek, hogy miért mosolyog mindig. Azt válaszolta, hogy azért, mert boldog. Ő ugyanis akkor eszik, amikor éhes, és akkor iszik, amikor szomjas. Ezt válaszolta. Nekünk persze nincs esélyünk elvonulni a világtól egy távoli kolostorba, mi a reggeli dugóban fogjuk várni, hogy végre zöldre váltson a lámpa. De van, amit mi is megtehetünk magunkért. Lelassulhatunk, ihatunk eleget, és figyelhetünk a testünk jelzéseire. Tegyük meg ezt önmagunkért. Talán ez jelenti azt, hogy szeretjük önmagunkat.