Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A bulimia olyan étkezési rendellenesség, amelyet a titkos, túlzott evésrohamok jellemeznek, melyeket a megevett tápláléktól való mielőbbi szabadulás követ, például önindukált hányás, hashajtó, vagy túlzott testedzés segítségével.
A bulimia kielégíthetetlen étvágyát gyakran az anorexia időszakai szakítják meg. Az anorexiához hasonlóan a bulimia is pszichológiai étkezési rendellenesség. Ez is túlmutat az ellenőrzötten végrehajtott, követett fogyókúrán. A túlevés és a megtisztítás ciklusa gyorsan a kábítószer, vagy más anyag függőségéhez hasonlóan, rögeszmévé válhat.
Az érintettek kilencven százaléka nő, a bulimia gyakran tinédzsereknél és fiatal felnőtteknél alakul ki. A bulimiában szerepet játszó tényezők közé tartozik a genetika, a stresszhelyzetek, a biológiai tényezők, a társadalmi nyomás, a karcsúság idealizálása.
Az evésrohamok jellemzően kezdetben hetente, majd egy idő után napi szinten, akár többször is jelentkeznek, mivel a falás utáni önhányatás, vagy erős hashajtás következményeként felborul teljesen az idegrendszer éhséget, jóllakottságot érzékelő szabályozó központja. Az érintettek ennek ellenére nem érnek el jelentős fogyást, sőt akár plusz kilók is felmennek, mert az evésrohamok során kalóriatöbblet kerül a szervezetbe. Így természetesen elmarad a vágyott vékonyság, és az ördögi helyzet tovább fokozódik.
Az anorexiával ellentétben a bulimiában szenvedők általában normális testsúlyúak, esetleg kissé túlsúlyosak, jellemzően komoly félelmük van a súlygyarapodástól.
A bulimia hátterében egyrészt pszichés betegségek állnak - szorongás, depresszió, agresszió. A falásrohamok, majd az azt követő mindenáron „szabadulás” következményei pedig egyéb belgyógyászati tünetek: a gyomorégés, székrekedés, gyakran elkopik a fogzománc, rendszertelenné válhat a menstruációs ciklus, elektrolit egyensúlyhiány alakulhat ki a vérben, mely szívproblémákhoz is vezethet.
Az a tény, hogy a bulimiások jellemzően megpróbálják elrejteni a falási rohamokat és az azt követő „szabadulást” a bevitt ételtől, kihívást jelent a betegség diagnosztizálása szempontjából. Pedig a korai diagnózis és a kezelés nyújtja a legjobb esélyeket a sikeres gyógyulásra.
A többi étkezési rendellenességhez hasonlóan a bulimia legsikeresebb kezelése olyan megközelítések kombinációját foglalja magában, mint a pszichoterápia, a táplálkozási tanácsadás és szükség esetén, az antidepresszáns gyógyszerek használata. Az antidepresszáns gyógyszerek sikeresnek bizonyultak abban, hogy megtörjék a roham, hánytatás ciklust és megakadályozzák a visszaesést.