A pszichológia születése óta keresi az identitását, a helyét a tudomány világában. Ez a keresés a mai napig tart, hiszen a pszichológia önálló tudomány, határterület és különböző irányzatok gyűjtőfogalma is egyszerre. Ezért a mai cikkben több különböző szempont szerint is körüljárjuk ezt a kérdést.
A pszichológus kutatók egy része előszeretettel tekint természettudományként a pszichológiára. Ebben a szemléletben a pszichológia a biológiával áll közeli rokonságban. Az emberi szervezet sok elemét tudjuk vizsgálni természettudományos igényességgel. Ilyen például az idegrendszert és a gondolkodást vizsgáló határtudomány, a kognitív idegtudomány. Emellett az evolúciós elmélet is új szempontokat hozott a pszichológiába. Az egyedfejlődés, a fajfenntartás sok mindent magyaráz például az emberek motivációs rendszeréből. Ezen felül az általános lélektan olyan területeit, mint a tanulás, emlékezés, figyelem, észlelés és érzékelés; viszonylag egyszerű objektíven számszerűsíteni, és így a természettudomány lencséjével vizsgálni.
A társadalomtudományok vagy a bölcsészet abban különbözik a természettudományoktól, hogy mennyiségek helyett minőségekkel foglalkozik. Az emberi természet összessége, megfoghatatlan komplexitása pedig igen nehezen számszerűsíthető. És bár történetesen a pszichológia sok mindent mégis megpróbál számszerűsíteni; nem biztos, hogy az emberi természet vagy a lélek megértésének ez lenne a legjobb módja. A társadalomtudományi szemléletben a pszichológia rokon területei a szociológia, a filozófia, majd pedig a teológia lesznek. A pszichológiai irányzatok közül a személyiséglélektan (mi tesz minket egyedivé) és a szociálpszichológia (milyenek vagyunk táras környezetben) sok minőség-jellegű megközelítést és magyarázatot tartalmaz az emberi természetről.
Ahogy egyre tágabb értelemben gondolkodunk a pszichológiáról, mint az emberi természetet vizsgáló valamiről, úgy egy bizonyos pont után a tudományos igényesség inkább hátrány, mint előny. Ez a pont pedig véleményem szerint a pszichoterápiák világa. Félreértés ne essék, a pszichoterápia hatékonyságát feltétlenül szükséges tudományos igényességgel ellenőrizni. A pszichológus képzésnek bizonyítottan hatékony és bevált módszerekből kell állnia, és ez a feltétel teljesül is. Ez különbözteti meg a pszichológussal való segítő beszélgetést az olyan spirituális segítőktől, mint a papok vagy lelkészek, és az olyan laikus segítőktől, mint a fodrászok vagy a szomszédok. Ugyanakkor fel kell ismerni azt is, hogy a pszichoterápia lényegében egy egyedi emberi kapcsolati forma. Egy terapeuta hozzáértése nem csak a szaktudásából fakad, hanem a személyiségéből, az emberségéből, az egész lényéből árad. Empatikus, hiteles, elfogadó. És ezek a tulajdonságok csak egy bizonyos pontig tanulhatók: kell hozzá némi affinitás. Így a terápiás munka bizonyos szempontból túlmutat a tudományon, és egy jó terapeuta tehetsége hasonlóan megfoghatatlan tud lenni, mint egy művészé.
Összegzésképpen fontos kiemelni, hogy az itt említett nézőpontok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. A pszichológia egyszerre mindhárom, és jóval több is annál, mint amit itt leírtunk. És viszonylag fiatal tudományág révén, ennél még sokkal több minden is lehet.