Nyilvánvalónak tűnik, hogy a futás óriási hatással lehet a lelkiállapotunkra, és ennek mezsgyéjén, hosszú távon a személyiségfejlődésre is. Manapság egyre több tudós fejtegette a témát, kutatta, hogy mi is játszódik le valójában szürkeállományunk dombjain és völgyein futás közben. Megállapításaik megerősítik azt, amit sok futó saját tapasztalatai alapján is tud: a futást eszközként használhatjuk a gondolkodásmódunk és érzéseink javítására. Most pontosan rámegyünk, hogy a futás hogyan adhatja vissza az összpontosítás képességét, győzheti le a stresszt, és miként javíthatja kedélyállapotunkat. Ráadásul, ha szerencsénk van, kaphatunk egy rövid bepillantást a nirvánába is.
Természetesen őrültség azt hinni, hogy a futás univerzális megoldás minden pszichológiai kihívásunkra, és abban se higgyünk, hogy minél erősebben nyomjuk, annál kedvezőbbek a hatásai. Bár a hatalmas távolságok intenzív megtétele valójában rövid távon kontraproduktív lehet, a mérsékeltebb futások valós előnyökkel járhatnak. Először is, egy olyan világban, ahol az okostelefonok vég nélküli ingerléssel bombáznak minket, és elhomályosítják a munka és az élet közötti határokat, a futásba menekvés igenis hatékonyan segíthet visszanyerni az irányítás mámorító érzését. Egy a Michigan Egyetemen folytatott tudományos kísérlet kimutatta, hogy napi fél órás gyors futás javítja az agykéregfunkciók aktivitási küszöbét. Ez összefügg az információk jobb feldolgozásának képességével. Két másik, a Litván Sportegyetem és a Nottingham Trent Egyetem elemzése szerint az intervallum futás jelentősen acélozza a problémamegoldó funkció szempontjait. Ez egy olyan mentális, magas szintű képességekből álló csomag, ami magában foglalja a figyelem rendezésének, a zavaró tényezők hangolásának és kizárásának, a feladatok közötti váltásnak és a problémák megfejtésének képességét. A vizsgált fiatalok körében a mérhető nyereség egyértelmű volt: 10 perc fölény egy intervallum sprint után. Hogy hangzik? A személyiségfejlődés szempontjából miként ítéled meg?
Agyi összehasonlító vizsgálatokat végeztek egy pihentető, mindent kizáró meditáció és a futás kiváltotta hatások között, és bebizonyosodott, hogy hasonlóságok mérhetők: a végrehajtó funkciók egyidejű bekapcsolása mellett az alapértelmezett hálózat állandó csevegésének elutasítása. Ez megint intuitívan helyesnek tűnik: egy futás közben valószínűleg elmerülünk a jelen pillanatában, testi állapotunkra hangolódunk olyannyira, hogy lélegzetvételünknek is tudatában vagyunk, közben agyunk állandó kattogását szimplán lehalkítjuk. Ezek mind az éberségen alapuló gyakorlatok legfontosabb céljai. A futás tehát lehetővé teheti a koncentráció néhány pszichológiai előnyének kihasználását. Mindez pedig magyarázatot adhat arra, hogy egyesek miért találják úgy, hogy a futás hasznos módszer lehet a stressz és a depresszió leküzdésére. Jó, ha tudod, hogy egy futással többet tehetsz a lelki állapotodért, mintha csak pusztán elsimítanál egy problémát. Néhány szerencsés futó állítása szerint már megtapasztalta az extázis és a legyőzhetetlenség hatalmas csodáját is. Ez az úgynevezett endorfinhatás következménye – az említett biokémiai vegyület egy olyan anyag, amelyet a test természetes fájdalomcsillapítójának is neveznek. Ennek köszönhetően alacsonyabb a szorongási szinted, mint egy átlagemberé, az is valószínű, hogy kevésbé vagy érzékeny a fájdalomra, és ez okozza a futók nyugodt, boldog eufóriáját.