Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Egyre több házasság végződik válással, aminek a végén a házaspárok békésen vagy haragosan, de külön folytatják életüket. A folyamat legnagyobb vesztesei a gyermekek lehetnek, ha a szülők rosszul csinálják. Az egyik ilyen negatív következmény a parentifikáció, amit csak rendkívüli tudatossággal lehet elkerülni.
Számos család életében következik be, amire talán sosem számítottak volna: a szülők válása. Ha a felnőttek úgy döntenek, külön folytatják az életüket, a legfontosabb, hogy megóvják a gyermekeket a megrázkódtatásoktól és békésen menjenek külön. Fontos leszögezni: a válás nem feltétlenül jelent rosszat, sok esetben ez menti meg a családot. Az azonban nem mindegy, hogyan végződik a folyamat.
Óvodásként a gyermekben szeparációs szorongás alakulhat ki, felborul a biztonságérzetük, mert az egyik szülővel óhatatlanul is kevesebbet találkoznak. Ha kisiskolás korúak a válás idején, akkor inkább szomorúság, depressziós tünetek jelentkezhetnek náluk. Ezért fontos, hogy a válás folyamat és az után is fokozottan figyeljenek a szülők ezekre a jelekre és segítség gyermeküket ebben a nehéz időszakban. Mint láthatjuk, életkoronként és személyiségenként más lehet a gyermekek reakciója. A serdülőkor egyébként is sok lelki teherrel járó életszakasz, ha ez válással kombinálódik, akkor még inkább megnehezülnek a gyermekek mindennapjai.
Hatalmas teher lehet, ha az egyik szülő parentifikálni kezdi őket. Azaz: ha nincs tekintettel arra, hogy valójában egy személyiségfejlődés alatt álló gyermekről van szó, és felnőttként kezeli őt, beemeli a felnőttek, a szülők világába. Ilyen példa, ha rábízzák egy kisebb gyermek állandó gondozását, vagy egy az egyben megkapja a háztartást vezetésének feladatát. Ha egy 14-15 éves gyermek besegít ezekbe a feladatokba, azzal természetesen semmi probléma nincs, sőt. Ám, ha egyenrangú felnőttként egy az egyben rá hárul egy ekkora horderejű feladat, az nem egészséges.
A parentifikáció másik példája, amikor a szülő a másikról olyan információkat ad át a gyermeknek, ami túlságosan sok, terhes, amivel nem tud mit kezdeni. Olyan tudással rendelkezik így az életében egyik legjobban szeretett emberről, ami túlságosan eltér az eddigiektől és általában negatív.
Olyan is előfordul, hogy a szülő a gyermekén keresztül akar információkhoz jutni a másik szülőről, amit aztán fel tud használni. Ezek egyébként sok esetben tudattalanul történnek meg. Sok esetben a saját oldalára akarja állítani a gyermeket azzal, hogy felnőttként, barátként kezeli, szövetségre lép vele a másik szülő ellenében. Bármilyen hihetetlen, de ez sem mindig tudatos.
Talán mondanunk sem kell, de ez a fajta viselkedés a gyermekek bűntudatához, lelki problémákhoz, zavarokhoz vezethet. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a parentifikáció hatása rendkívül negatív, ezért törekedni kell a békés, tisztességes válásra és az azt követő kiegyensúlyozott időszakra. Minden esetben a gyermekek érdekében.