Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy a sikerorientált és a kudarckerülő mentalitások között nincs is különbség. Nos, ha jobban belemegyünk a szavak boncolgatásába, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy jelen esetben két teljesen eltérő személyiségtípusról beszélhetünk. Röviden: közel sem mindegy, hogy a csalódás lehetőségének elkerülése, vagy a siker elérése lebeg a szemünk előtt.
Természetes evolúciós tulajdonságunk, hogy szeretnénk, ha minden elképzelésünk és ezekből fakadó tettünk, cselekvésünk sikerrel végződne. Ez egyfelől azért fontos, mert leginkább így tudjuk kivívni közvetlen vagy akár tágabb környezetünk elismerését. A környezetünk elismerésének megszerzése azonban csak az egyik ok, hiszen az emberek többségének legalább ennyire fontos, hogy a saját, önmagunkkal szemben támasztott elvárásoknak is megfeleljünk. Ezt a belső elvárásokkal szembeni késztetést nevezzük teljesítményorientációs kényszernek. Egy adott cél eléréséért, sokszor igen nagy energiára van szükség, így természetesen minden cselekvés előtt fontos mérlegelni, hogy az előttünk álló feladat teljesíthető-e. Itt van a lényegi különbség a sikerorientált és a kudarckerülő személyiségek között. Egy sikerorientált ember kedveli, ha kihívás elé állítják, élvezi az utat, amíg eljut a problémától a megoldásig, és ha esetleg nem sikerül a terve, különösebben az sem szegi a kedvét. Egy kudarckerülő ember nem kedveli a kihívásokat, viszolyog a versenyhelyzetektől, nagy félelemmel tölti el a mások előtti megszégyenülésnek a lehetősége, emiatt sokszor görcsössé válik a feladat elvégzése során. Szó sincs róla, hogy ők nem szeretnék jól elvégezni a munkájukat, azonban az imént felsorolt jellemzők miatt kevésbé lesznek sikeresek az éppen aktuális feladatokban, aminek a nem meglepő következménye, hogy a teljes életükben sem lesznek olyan eredményesek.
Mindenki úgy születik meg, hogy alapvetően érdeklődve figyel fel a világ dolgaira és ezáltal a felmerülő problémákra. Abban, hogy milyen személyiségtípussá válik az egyén, hatalmas szerepe van a külső környezetnek, ami alatt elsősorban a szülői nevelésre kell gondolni. Ha valaki úgy nő fel, hogy minden felmerülő problémát megoldanak helyette, vagy még rosszabb esetben nem kap semmiben segítséget, folyamatosan csalódások érik, nagy valószínűséggel, és tegyük hozzá, hogy sajnálatos módon, a kudarckerülők népes táborát fogja gyarapítani.