Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A motiváció a viselkedésünket energizáló és megfelelő irányba terelő állapot, amelyet szubjektíven tudatos vágyként érzékelünk (Atkinson és mtsai: Pszichológia, 2005). A modern motivációs elméletek szerint bármilyen viselkedés kezdeményezése és fenntartása annak arányában történik, hogy az mennyire vezet az általunk kitűzött eredmény elérésére. Ezért fontos megvizsgálni a céloknak adott értékeket és a célok elérésével kapcsolatos elvárásokat is. A célok és motivációk a szükségletekkel is szoros összefüggésben állnak, hiszen a kitűzött céljaink és az ezek eléréséhez társított érték mögött szükségletek húzódnak meg. Minden cél kitűzését egy szükséglet kielégítése motiválja, és a cél elérésének jutalma tulajdonképpen az adott szükséglet kielégítése.
A pszichológia története során a szükségletek vizsgálata nagyon népszerű témának számított, amit több különböző elméleti keretből is megközelítettek. A kísérleti pszichológiai irányzatok a szükségletek élettani és velünk született jellemzőit hangsúlyozták. Hiány-állapotoknak tekintették őket, amik kielégítése után visszatérhetünk a nyugalmi állapotba. Továbbá evolúciós mechanizmusokat is felfedeztek a szükségletek mögött, kielégítésük ugyanis segít életben tartani az egyént (étel, ital) és a fajt is (szex).
Ezzel szemben mások a szükségletek pszichológiai jellegét hangsúlyozták. Az élettani szükségletek szűk definíciója helyett itt tulajdonképpen bármi, ami cselekvésre készteti az egyént, az szükségletnek tekinthető. A fő kutatási irány ebben az elméleti keretben az egyéni különbségekre helyeződött. Ugyanis ha bármi lehet szükséglet, akkor nagyon sokat mondó az, hogy egy adott egyén számára mi számít szükségletnek, és mi nem.
Maslow elmélete a szükségletekről máig idézett mérföldkő a pszichológiában. Elmélete összegezte és integrálta a korábbi megközelítéseket. Elismerte az élettani és a pszichológiai szükségletek létezését is. Ugyanakkor fontos egyedi megközelítésekkel bővítette ki azokat. Felismerte azt, hogy az adott szükségletek fontossága nem csak az egyéntől, hanem a helyzettől is függ, pontosabban attól, hogy az adott helyzetben az alapvető szükségletek mennyire vannak kielégítve. Elgondolása szerint ugyanis fontossági sorrend van a szükségletek között, az alapvető szükségletek bizonyos fokú kielégítése szükséges ahhoz, hogy magasabb rendű szükségletekkel is foglalkozhassunk. Alapvetőnek tartotta az élettani szükségleteket, amik a létfenntartást és a faj fennmaradását biztosítják. Ezután a biztonság szükséglete következik mind fizikai, mind lelki értelemben. Ha már nem vagyunk például éhesek és nem fázunk, elkezdhetünk kapcsolódni másokhoz is. A kapcsolódás megteremtése után a kapcsolódás jó minőségének keresése következik: elismerés, megbecsülés másoktól, és önbecsülés, önbizalom saját magunktól. Az utolsó lépés a modellben az önmegvalósítás, ez a legelvontabb fogalom, a bennünk lévő növekedési lehetőség teljes kibontakozását értette alatta. Később ezeket a szükségleteket felosztotta hiány- és növekedés alapú szükségletekre: előbbiek kielégítése után visszakerülünk az egyensúlyi állapotba (homeosztázis), míg utóbbiak az egyensúlyi állapotot emelik magasabb szintre.
Az önmeghatározás elmélete (Deci és Ryan) szemléletesen kapcsolja össze a célok, a szükségletek és a motiváció fogalmait. Alapvető pszichológiai szükségletnek a kapcsolódást (kötődés), a kompetenciát (flow-élmény) és az autonómiát tekintik. Azokat a viselkedésmódok, amik ezeket a szükségleteket (általában tudattalanul) kielégítik, belsőleg motivált cselekvéseknek tekintik. Ezek a cselekvések pedig hozzájárulnak az ember általános jóllétének a növeléséhez. Ezzel szemben a külső motiváció a kívülről érkező nyomás hatásával készteti cselekvésre az egyént, amivel sérül az autonómia szükséglete. A külső nyomás (ami jutalom ugyanúgy lehet, mint büntetés) eredményezte cselekvés ezért nem olyan stabil, mint a belső motiváció, ahol a tevékenység önmagában jutalom, és így önfenntartóbb. Külső motiváció az, amikor valamit “meg kell, meg kéne” csinálni. Belső az, amikor észre se vesszük, hogy elrepült közben az idő. A kettő közötti átmenetet az a természetes törekvés jelenti, ami során a kívülről érkező igényeket vagy elvárásokat igyekszünk belsővé tenni. Amikor a kellenék világában ragadunk, igyekezzünk először meglátni annak az értelmét vagy a hasznát, amit az adott tevékenység jelent. Ha ezt elég jól csináljuk, egy idő után elkezdhetjük olyan embernek látni magunkat, akinek fontos ez a tevékenység. Ez tipikusan az egészség magatartásokkal szokott előfordulni: kevesen születünk úgy, hogy szeretünk például odafigyelni a súlyunkra vagy a vérnyomásunkra, de könnyen belátható a hasznossága, és rövid idő alatt sokaknak az identitásává is válik az egészségtudatos életmód.