Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Ha beleavatkoznánk, azzal csak olajat öntenénk a tűzre, ugyanis a bántalmazott, elnyomott fél biztosan nem hinne nekünk kívülállónak, sőt még azzal is megvádolhatnak, hogy féltékenyek és irigyek vagyunk a „tökéletes” viszonyukra. Azonban a traumás kötődés borzasztó káros, így, ha segíteni szeretnénk, azt azzal tehetjük meg, ha próbáljuk ráébreszteni a sértett felet, hogy őt bizony bántalmazzák és elnyomják. Ezt azonban nagyon óvatosan kell megtennünk, mert nagy valószínűséggel nem fog hinni nekünk, annyira rabjává vált már a bántalmazójának, vagy elhanyagolójának, mert túl erős a traumás kötődés.
Traumás kötődésről akkor beszélünk, ha az agy összefüggést keres és olyan érzések között hoz párhuzamot, melyek semmiképp nem illenek össze. Például traumás kötődésről beszélünk, ha valaki a bántalmazást és az elhanyagolást a szeretettel azonosítja. Hiába veszi semmibe, netán bántalmazza őt a párja, ő valamiért mégis "szereti" őt, legalábbis azt érzi, hogy szüksége van rá, netán függőjévé is válik annak ellenére, hogy nem bánik jól vele. A traumás kötődés ismétlődő fázisokból áll, a megmentő és rajongó, valamint a bántalmazó és elhanyagoló ciklusokból tevődik össze.
A traumás kötődés sérelmek okán alakul ki, ugyanakkor kilépni belőle nem lehet villámcsapásra, csak akkor, ha a károsodás gyökéret megtaláljuk és kezeljük. Nem is lehet kezelni azt, aki nem ismeri fel, hogy traumás kötődés miatt ragaszkodik a párjához annak ellenére is hogy ő közel sem bánik vele olyan jól, ahogyan azt ő megérdemelné. Amíg a traumás kötődéstől szenvedő fél nem látja be a gondokat, nem ismeri fel a problémát, addig nem fogja belátni, hogy segítségre van szüksége.
A traumás kötődés már a kapcsolat elején kialakul, amikor még észre sem lehet venni, hogy komoly problémáról van szó, mert még elvakít minket a rózsaszín köd, átjár bennünket a szerelem és az újdonság varázsa és nem tulajdonítunk akkora jelentőséget az adott jelenségnek, pedig lehet, hogy a legkisebb, a párkapcsolat korai szakaszában bekövetkezett sérelem, a későbbi gondok előszobája volt, csak nem vettünk róla tudomást. Ha ezek az elsőre észre sem vehető problémák ismétlődnek, sűrűsödnek és mélyebbé válnak, egyre gyakoribbak a konfliktusok és a bántalmazó nem ismeri be a hibáit, vagy tetteit, sőt, rákontráz és a bántalmazott vagy elhanyagolt felet azzal vádolja, hogy ő az oka mindennek, akkor a gondok már súlyosak. Ekkor a bántalmazott elhiheti, hogy ő a hibás és kialakul a traumás kötődés. A bántalmazó vagy elhanyagoló szakaszok innentől már elkerülhetetlenek.
A traumás kötődés két esetben alakulhat ki bántalmazó kapcsolatból. Az egyik indok, hogy a sértett fél úgy érzi, hogy a bántalmazás és az elhanyagolás miatt kiszolgáltatottá vált a másik félnek. A másik pedig az, hogy a sérelem, tehát a bántalmazás, vagy az elhanyagolás nincs jelen állandóan, vannak időszakok, amikor elmúlnak, így a sértett fél elhiheti, hogy valójában nem is áll fenn a probléma a kapcsolatukban. Ilyenkor a sértett elhiheti magáról azokat a hibákat és tulajdonságokat, melyeket a bántalmazója mond róla, egy érzelmi spirálba zuhan.
Azonban, ha visszatér és felerősödik az elhanyagoltság vagy a bántalmazás, a sértett fél újra elhiszi magáról a hibákat és úgy érzi, csak akkor lehet biztonságban, ha a bántalmazó fél a közelében van. Gyakorlatilag függőjévé válik és teljesen rászorul a bántalmazójára. Olyan képet alakít ki önmagáról, mely gyenge, önállóan döntésképtelen, teljesen kiszolgáltatott arcát mutatja. A bántó fél pedig attól érzi magát erősnek és hatalmasnak, ha a másikat meggyengítheti, élvezi, hogy függenek tőle.
A férfiak sérelme abban mutatkozhat meg, ha úgy vélik, párjuk jobb nő, mint ő férfi, illetve, ha a szexualitást a nő korlátozza. A szebbik nem sokszor anyagilag függ a párjától, emiatt érezheti azt, hogy alá kell vetnie magát a férfitől érkező bántalmazásnak netán tűrnie kell az elhanyagoltságot. Mindkét nem esetén jellemző az, hogy a bántalmazott a bántalmazójától vár minden támogatást.
Ha a bántalmazó kilép a kapcsolatból, a bántalmazott teljesen elveszíti önmagát és őrülten teper azért, hogy visszanyerje bántalmazója bizalmát, aláveti magát bárminek, amitől a másik féltől egy kis látszólagos figyelmet kap. A bántalmazó pedig élvezi, hogy alattvalója ilyen kiszolgáltatott. Valószínűleg kihasználja még párszor a gyengélkedő fél helyzetét, de tartósan nem megy már vissza a traumás kötődésű párjához.
Ha azonban a bántalmazott fél próbál meg kilépni a kapcsolatból, mert felismerte a helyzetet és támogatást kap a családtól, barátoktól, illetve tudatosan, óriási önuralmat gyakorolva, valamint az önfejlesztés gyakorlásával sikerül túllépnie egy traumás kötődésen, a gyógyulás után újra visszatérhet régi önmagához, visszaszerezheti elveszett önbizalmát és újra a maga ura lehet.