Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Napjaink rohanó világában talán nincs olyan ember, aki ne tapasztalná meg a szorongásból fakadó, sokszor egész életeket megkeserítő stresszes életérzést. Ennek a szorongásnak az egyik leggyakoribb kiváltó oka a bizonytalanság. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy aki egy laza legyintéssel intézi el a lelki eredetű problémákat, az téved, hiszen a hosszantartó pszichés gondok idővel testi tüneteket is eredményezhetnek.
Az első iskolai számonkérésektől kezdve, azaz már gyermekkorban megtapasztaljuk a stressz érzését, ami az idő előrehaladásával, a növekvő feladatok és az ezzel együtt járó felelőségvállalás miatt vélhetően fokozódik. A bizonytalanság érzése az élet szinte bármelyik területén jelentkezhet a már említett iskolai számonkérésektől vagy munkahelyi megfeleléskényszertől kezdve szinte bármelyik társas kapcsolatig. A már több mint egy éve tartó koronavírus-járvány miatt kialakult állapot mindenki számára ismeretlen élethelyzetet szült. Féltjük a saját és embertársaink egészségét, aggódunk a munkánk, ezáltal az teljes egzisztenciánk miatt. A már jól bevált, sokszor a feszültség levezetéseként szolgáló társas programok, mint például a csapatsportok vagy szórakozóhelyek látogatása sem lehetséges. Ezek összessége nem meglepő módon azt eredményezi, hogy jelentősen növekszik az egyénben a bizonytalanság érzése.
Amennyiben egy kérdéses élethelyzetben vagyunk, három lehetséges opció áll fent. Vegyünk egy munkahelyi dilemmát. Az első opció, hogy remélhetőleg pozitív eredmény születik, és megmarad az állásunk, a második, hogy sajnálatos módon rosszul alakul a történet, és elbocsájtanak, a harmadik pedig a döntés megszületéséig a bizonytalanság, azaz vagy igen, vagy nem. A bizonytalanság lényegében egyenértékű a veszéllyel, hiszen ilyenkor azon aggodalmaskodunk, hogy a negatív gondolatok a későbbiek folyamán beigazolódnak. Érdekes, de ez a bizonytalan állapot jobban megterheli az agyunkat, mint az esetleges negatív végkimenetelből fakadó érzés. Erre egyébként már megszületett a biológiai magyarázat is. Arról van szó, hogy egy döntési helyzetben, amikor az esetleges végkimenetel aránya körülbelül 50:50 százalék, a mérlegelés hatására igen intenzíven kezd működni az agy, ami többek közt jelentős dopamintermelést is eredményez. Ez teljesen érthető, hiszen ha biztos a siker vagy a kudarc, akkor már nem szükséges jelentősebb energiát áldozni az adott ügyre.