Mindenki tudja, hogy az édesanyák meghatározóak a gyermek életében. Azonban sokunkat foglalkoztat a kérdés, hogy az édesapák szerepe miben teljesedik ki? Hatnak-e közvetlenül a gyermek mélylélektani és testi fejlődésére, mint az édesanyák? Itt az ideje, hogy meg tudjunk még többet az édesapák jelentőségéről! A jelen írás egy cikksorozat része, amelynek első részében az apa-fia kapcsolatot részletezzük, a második részében pedig az apa-lánya kapcsolatot fogjuk vizsgálni.
Kyle Pruett az Apaigény című könyvében az édesapákat ugyanolyan fontosnak írja le, mint az édesanyákat, csak éppen más szempontból. A kisbabák már 6 hetes korukban felismerik édesapjuk hangját és 8 hetes korukban már a gondoskodásuk módszerét is meg tudják különböztetni, érzékelik, hogy édesanyjuk vagy édesapjuk viseli-e gondjukat.
Első szavuk gyakran „apa”, az „anya” szót megelőzve; ennek okát a születéstől fennálló tagadhatatlan apa-gyermek kapcsolatban találhatjuk meg.
Dobson kutatásai alátámasztják, hogy a kisgyermekkori kapcsolatot megalapozza a korai kötődés; a gyerekek keresik az apjukkal való kapcsolatot és érdeklődnek irántuk. Míg tizenéves korban a serdülők versenyeznek, majd szembeszállnak az apjukkal.
Az édesapák fontossága nincs kihangsúlyozva a mindennapokban. Mindenki ismeri: anyától kérdezünk mindent, apától meg csak azt, hogy anya hol van.
Mégis, apai közreműködés nélkül nem tudnánk testileg-lelkileg egészséges felnőttekké válni. Tehát mindenképpen fontos, hogy a gyermek életének aktív részese legyen az édesapa vagy az apaszerepet felvállaló személy.
Mikor váltak az édesapák ilyen meghatározóvá a gyermek életében? A választ a társadalmi szintű változásban kereshetjük. A hagyományos társadalmi berendezkedést napjainkra felváltotta az egalitárius, amelynek lényege az egyenlőség. Ez a fajta társadalom biztosítja a férfiaknak a lehetőséget, hogy kilépjenek a tradicionális modell kenyérkereső képéből. Az egalitárius rendszerben megjelent az „új apa” képe, aki aktív részt vállal a gyermeknevelésben és gyermekgondozásban.
Két olyan időszak van a fiúk életében, amikor az apai jelenlét nélkülözhetetlen. Az egyik a serdülőkor, a másik pedig Attarian 2000-es kutatása szerint a 3-5 éves korra tehető időszak, amikor kezdenek eltávolodni az anyától, megkezdve férfias identitásuk kialakítását. „A férfias fejlődési terv arra ösztönzi a fiút, hogy elhagyja az anyai fészket, és egy bizonytalan hídon át belépjen az apa világába.” –fogalmazta meg Elium 1997-ben. Ezt a folyamatot nevezik leválásnak és differenciálódásnak. A legtöbb fiú sokat keresi édesapja társaságát. Együtt töltött idejüket javarészt fizikai aktivitással töltik. Ilyen például az önkontroll elsajátítására alkalmas birkózás, amely során a fiú apja példájából tanulva lesz képes megfékezni indulatait. A fiúk serdülő korukban hajlamosabbak édesapjuknak jobban engedelmeskedni. A fiú az édesapját utánozza –miként bánik édesanyjával, tiszteli-e a nőket, érzelmeit ki tudja-e mutatni, milyen elveket vall– és ez alapozza meg a fiú későbbi párkapcsolatait.
Összegezve az édesapák a fiúk életében az azonosulandó példa szerepét töltik be. Megtanítják őket agressziójuk kezelésére, érzelmeik kifejezésére és a nőkkel való bánásmódra. Tehát vitathatatlan az édesapák szerepe a fiúk életében a kiegyensúlyozott felnőtt férfivá válásban.