Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Montaigne francia filozófus mondta azt, hogy „az életem rengeteg balszerencsés, szörnyű esettel volt tele, melyek többsége meg sem történt.” Milyen sokan gondoljuk ez hasonlóan.
Amikor az énképünk fenyegetve érzi magát, elveszíthetjük a fejünket és többféle negatív, destruktív módon tudunk reagálni. Az idézet is nagyon jól rávilágít arra, hogy a legtöbb szenvedést saját magunknak okozzuk. Szenvedhetünk befelé fordulva, passzívan, csendesen és ilyenkor egy igen kellemetlen érzés kerít hatalmába, az önsajnálat. Valljuk be, elég gyakran beleesünk ebbe a csapdába. Ha ezt a negativitást kifelé fordítjuk, akkor a körülöttünk lévő világ a hibás mindenért, kritizálunk mindenkit és mi csak áldozatai vagyunk az egész történésnek. Ez sem egy kellemes érzés hosszú távon. Ha éberek és tudatosak tudunk lenni a félelmeinkre és az aggodalmainkra, akkor nem azonosulunk velük túlságosan és ezáltal nem okozunk felesleges fájdalmat magunknak. Az éber figyelem visszahoz bennünket a jelen pillanatba és kiegyensúlyozott tudatosságot nyújt, ami az önmagunk iránt érzett együttérzés alapja. Ez már egy konstruktívabb hozzáállás önmagunkhoz és az élet eseményeihez. Ez az éber figyelem megadja azt, hogy inkább viszonyuljunk, mint reagáljunk az érzelmekre. Ismerjük fel a szenvedés jelenlétét, tudatosítsuk az alábbi mondatokkal: ’ez a szenvedés pillanata’, ’nehéz időszakon megyek most keresztül’, stb. Kérdezzük meg magunktól, hogy mire van ebben a pillanatban szükségem, hogyan tudok most legjobban gondoskodni magamról? Képezzük, eddzük az agyunkat arra, hogy törődéssel reagáljon a szenvedésre. A negatív érzelmeknek az lehet az evolúciós célja, hogy a túlélést elősegítő tettekre ösztönözzenek bennünket, belső késztetést érezzünk a változásra. Ha ilyenkor a legkézenfekvőbb és leggyorsabb megoldáshoz nyúlunk, azaz önmagunk átöleléséhez és együttérzéséhez, akkor ez az életfelfogás megnyithatja az utat a pozitív érzelmek felfelé irányuló spiráljához, mely nagyban javítja az életminőséget. A pozitív érzelmek megnyitnak, nyugodtabbak leszünk, biztonságban érezzük magunkat. Az önmagunk iránti együttérzés nem szünteti meg a negatív érzéseket, hanem kedvességgel magához öleli. A szenvedés az élet része, nem vagyunk ezzel egyedül, mások is érezhetnek így.
C.Chaplin idézetével zárva: „Az élet közelről nézve tragédia, de a teljes képet látva komédia.”
Tanuljunk meg lelkiekben is gondoskodni magunkról, fejlesszük ki ezt a képességet, érezzünk együtt önmagunkkal.