Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A félelmeink szabályozzák, mi az, ami bekerülhet az életünkbe. A félelmeink akadályozhatnak bennünket céljaink elérésében, akadályokat gördíthetnek a boldogságunk útjába. Nem vagyunk azonban egyedül ezzel. A félelmek sokunk életét megnehezítik. Ha felismerjük, akár el is engedhetjük őket.
Mindannyiunknak van olyan ismerőse, akire azt mondjuk: egy percig sem tud egyedül lenni. Talán egyik kapcsolatból a másikba ugrik, talán a barátai nyakán lóg reggeltől estig. Az egyedülléttől való félelmet okozhatja gyermekkori trauma, vagy az is hogy sokszor hagytak egyedül bennünket a szüleink kiskorunkban. Az egyedülléttől rettegő önmagában nem tudja megélni a boldogságot. Szilárd meggyőződése, hogy a boldogsága egy másik személytől függ. Kiutat az jelenthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a boldogság bennünk van, és nem kívülről érkezik.
Az egészségünk fontos, oda kell figyelnünk önmagunkra. A betegségektől való állandó félelem azonban rombolóan hat a mindennapjainkra. Érdekes megfigyelés, hogy a betegségek mögött gyakran más okok állhatnak. A betegségünk tünetként jelezheti, hogy az élet valamelyik területén még megoldatlan problémába ütköztünk. Ha felvállaljuk önmagunkat, és a saját utunkat járjuk, a betegségünk is eltűnhet. Rossz kapcsolat? Nem kielégítő munkahely? A megérzéseinkre hallgatva rátalálhatunk a megoldásra.
Állandósult félelem húzódik meg a folyamatos aggódás mögött. Kezünket tördelve várni a tragédiákat nem célravezető. Egyes vélemények szerint, amire gondolunk, az nagyobb eséllyel következik be. Ne tegyünk magunknak rosszat azzal, hogy bajt látunk baj hátán. Inkább nézzünk szembe a félelmeinkkel. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mi a legrosszabb, ami történhet. Néha egészen banális válaszokat kapunk önmagunktól, és rácsodálkozunk, hogy miért is aggódtunk annyira.
Gyakran félünk mások ítéletétől. Kellő önbizalom nélkül az is megtörténhet, hogy mások véleménye irányítja az életünket. Tudnunk kell, hogy a vélemény, ami alapján döntünk, a miénk vagy másoké. El kell különítenünk a kettőt egymástól. Talán mások önzőnek tartanak majd ezért. De ne feledjük: ez nem a mi véleményünk.
Közhely, hogy szeretetből kellene mindig cselekednünk. Ha a félelem helyett a szeretet irányít bennünket, az áll a döntéseink hátterében, akkor boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Cseréljük le a félelmeinket a szeretetünkre. Engedjük el a félelmeinket, had menjenek. Hiszen nincs szükségünk rájuk.