Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Abban mindenki egyetért, hogy személyiségfejlődés szempontjából az anya–gyermek kapcsolat meghatározó szerepet tölt be mindenki életében. Te is számtalanszor tetted már fel magadnak a kérdést: elég jó anya vagyok? Ha kételkedtél már magadban, olvass tovább: eláruljuk, milyen az elég jó anya.
Az anya–gyermek kapcsolat alapjaiban határozza meg a gyerek életét. Az utód szükségleteire megfelelő módon reagáló, határtalan szeretetet nyújtó anya biztonságos érzelmi hátteret ad a gyermekének. Azok a gyermekek, akiknek mindez megadatik, kiegyensúlyozott felnőtt életre számíthatnak. Ha nem kapják meg az említett érzelmi alapokat, számos lelki probléma jelentkezhet a felnőttkori életükben. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem élhetnek harmonikus életet, ha nem adatott meg az elég jó anya–gyermek kapcsolat. Csupán arról van szó, hogy a negatív gyermekkori hatásokat átélőknek jobban meg kell küzdeniük a harmonikus életért, mint azoknak, akik rendelkeznek a megfelelő érzelmi alapokkal. Tökéletes szülő nincs, mindenki követ el hibákat. Azonban ezeket fel kell vállalni, törekedni kell a fejlődésre, csupán így lehet hiteles egy szülő.
Milyen az elég jó anya? A legfontosabb, hogy szerető és bátorító, ezáltal a gyermek bátran fedezi fel a világot, hiszen minden pillanatban érzi, hogy ehhez kellő támogatást kap. Fontos, hogy amellett, hogy szereti és védelmezi a gyermekét, kellő szabadságot is ad számára. Ehhez elengedhetetlen, hogy ne önmaga részének tekintse a gyermekét, hanem önálló emberi lénynek. Vagyis engedje a gyermek számára, hogy megtalálja a saját életútját és teljesítse azt. Az elég jó anya szereti és támogatja a gyermekét, nem avatkozik bele a választásaiba. Példát mutat számára, így tanítja meg arra, hogyan legyen erős, boldog és hogyan éljen harmonikus életet. A kevésbé jó anya elhanyagoló és durva, nem áll biztos háttérként a gyermeke mögött. Sokan nem is gondolnák, hogy a túlféltő és túlzottan aggodalmaskodó anyák is árthatnak a gyermeküknek. Arra a típusra gondolunk, akiket a saját szorongásai túlféltésre ösztönöznek. Ezáltal elérik, hogy a gyermekben is jelentkezzen a szorongás. Továbbá azt is elérik, hogy bűntudatot érezzen a gyermek, mikor szeretne elköltözni otthonról és önálló életet élni. Ilyen esetben az anya nem tekinti érett felnőttnek a gyermekét, azt sugallja, hogyha elköltözik, akkor hálátlan, miközben ő anyaként mindent megtett érte.