A halogatás nem egy kedvelt szokásunk. A környezetünknek az idegeire megyünk, mi pedig nem jutunk előre a vállalt feladatainkkal. A halogatás mögött sokféle ok állhat, megmutatjuk ezeket, és azt is, hogy miért halogatunk.
A halogatás negatívan hathat ki az életünkre, a háttérben azonban sokszor fel nem ismert okok állnak. Egy kellemetlen munka, egy túl nehéz feladat vagy egy dolgozat, amire nem készültünk fel, mind-mind állhat a halogatás mögött. El akarjuk kerülni a rossz teljesítményt és annek következményeit. Eddig azt gondolta rólunk a főnökünk, a környezetünk, a tanárunk, hogy jól teljesítünk, mi pedig nem akarjuk lerombolni a rólunk kialakult képet. Ezért aztán halogatunk.
Rossz érzésünk van, ezért el sem kezdjük a feladatot. Ez rövid távon jó hatással lehet a hangulatunkra, de az árat később meg kell fizetnünk.
A halogatás oka lehet az alacsony önértékelés is. Ez azonban csak ez egyik lehetséges ok. A szakemberek többféle halogatási típusról beszélnek. Ezekről mindjárt részletesen is beszámolunk, de előbb megmutatjuk a halogatás kapcsolatát a depresszióval és a szorongással.
Több kutatás is igazolja, hogy kapcsolat áll fenn a szorongás, a depresszió és a halogatás között. Bár a folyamatok hátterét nem sikerült feltárni, egyértelműen látszik, hogy a szorongó, depressziós emberek jóval gyakrabban halasztják el a teendőiket, mint a többiek. A negatív gondolataink összefüggenek a halogatással, akár a múlton rágódunk, akár a jövőnkön aggódunk.
A halogató lázadó utálja a szabályokat. Neki aztán ne mondja meg senki, hogy mit csináljon! Jól ismeri a passzív-agresszív technikákat, és használja is őket. Amikor megkérjük arra, hogy csináljon meg egy feladatot. azt mondja majd, hogy megcsinálja. De esze ágában sincs azt elvégezni. Ilyenkor úgy érzi, hogy uralkodik másokon, uralja, irányítja a helyzetet. Ez azonban oda vezet, hogy a környezete elfordul tőle. Senki sem szereti ugyanis, ha manipulálják, becsapják vagy kihasználják.
Az halogató aggályoskodó a biztonságra törekszik, de ennek nagy ára lesz. Kerüli a kockázatokat, ellenáll mindenféle változásnak, semmiképpen nem akar kilépni a komfortzónájából. Mindig a legrosszabbra számít, és felkészülve várja, hogy a dolgok rosszra forduljanak. Emiatt képtelen élvezni az életét, a boldogság messze elkerüli, de ez nem zavarja, mert számára létfontosságú a biztonsága.
A halogató kedveskedő mindig csinál valamit, állandóan tesz-vesz. Ki gondolná, hogy halogat? Gyakran hallunk tőlük kifogásokat, megmagyarázzák nekünk, hogy miért nem készültek el a munkával. A feladatok elvégzése nem fontos számukra, ők csak kedvesek akarnak lenni másokhoz. A halogató kedveskedő nem is okoz problémát, amíg el nem veszik a feladatok tengerében. Az ebbe a típusba tartozók ugyanis azt gondolhatják, hogy mindent képesek elvégezni, de ez felboríthatja az egyensúlyt a munka és a szabadidő között, a magánéletükre már nem jut idejük. Emiatt csalódottak lesznek, hiszen nem jártak sikerrel, mert nem tudtak mindenkihez kedvesek lenni,
A halogató álmodozó igyekszik megvalósítani valamelyik álomképét. Ebben a világban nincsenek veszélyek, a dolgok világosak és érthetőek. A valósággal való szembesüléskor a halogató álmodozó visszavonul a saját világába, abban a világban pedig ő különleges ember, akire nem vonatkoznak a szabályok. Ettől megnyugszik, és ez betartatlan ígéretekhez, és el nem végzett feladatokhoz vezet. Emiatt azonban komoly következményekre számíthat az élet minden területén.
A halogató válságkezelő élete egy melodráma. Nem kezdi el a feladatot addig, amíg már nem lesz más választása. Ilyenkor éjszakázik, és erőn felül teljesítve végzi a dolgát. Egy távoli határidő nem érdekli. Lemegy a strandra, nem tudja megtervezni, beosztani a feladatra szánt időt. A határidő előtt aztán hatalmas erővel áll neki a feladatnak. A halogató válságkezelő stratégia működőképes lehet, de ahogy öregszünk, már egyre kevésbé leszünk képesek a magunk által generált vészhelyzetet hatékony munkavégzéssé alakítani.
A halogató perfekcionista csak tökéletes eredményt fogad el önmagától. Itt róla van szó, nem a feladatról, gondolja. Mindent egy lapra tesz fel, nem akar kudarcot vallani. Ha pedig a feladatot nem tökéletesen hajtja végre, azt kudarcként fogja megélni. Meg akar felelni mások elvárásainak, mégpedig tökéletesen. Hibának helye nincs. A halogató perfekcionista számára a halogatás azt eredményezi, hogy amíg a feladat nem készül el, addig az nem is értékelhető.
Amikor halogatunk, a hangulatunk átmenetileg javulhat, közben persze már gyülekeznek a sötét felhők életünk egén. Halogatáskor nem törődünk a jövőnkkel, nem érdekel bennünket, hogy később mi fog történni. A szakemberek szerint, ha önmagunkat fontosnak tartjuk, az segíthet a halogatás csökkentésében. Ha elfogadjuk magunkat, azzal együtt elfogadjuk a múltbéli kudarcainkat is, ez pedig csökkentheti a szorongásunkat. Megszűnhetnek a múltról alkotott ismétlődő negatív képek a fejünkben. Ezzel megengedjük magunknak, hogy továbblépjünk. Ha a fenti példákban magunkra ismertünk, az máris egy lépés a halogatás megszüntetése felé.