Mi számít csúnya beszédnek? Büntetni vagy nem büntetni? Mit tehet a szülő? Kell-e egyáltalán reagálni? Megnézzük, hogyan sajátíthattatjuk el gyerekünkkel a társadalmi normákat.
Egy óvodásnál a kaki szó használata természetes. Számukra ez a normál beszéd része. A kicsik egyébként nincsenek tisztában a káromkodások jelentésével, azért mondják azokat, mert tudják, hogy reakciót vált ki a felnőttekből. Ez egy játék számukra. A szakemberek egyértelmű álláspontja, hogy nincs szükség ebben az esetben semmiféle büntetésre. Arra viszont szükség van, hogy szembesítsük vele, hogy ezt nem szabad mondani. Ne használjon olyan szavakat, aminek a jelentésével nincs tisztában.
A káromkodás mégis természetes. A fiatalok otthon tanulják meg a trágár kifejezéseket, mivel mi felnőttek nem szabunk határt magunknak, és előttük is használjuk ezeket a szavakat. Sokszor észre sem vesszük, hogy beszélünk.
A szakértők azt javasolják, hogy ne a „b..meg, hányszor mondjam, hogy ne káromkodj” mondattal próbáljuk őket a helyes útra terelni.
Felvetődhet a kérdés, hogy mit tegyünk, ha egy családi, baráti rendezvényen beszél csúnyán egy gyerek. Szóljunk, vagy ne szóljunk? A mi dolgunk más gyerekét figyelmeztetni? Kellemetlen helyzet egy idegen gyereknek szólni, hogy az adott szót nem illik használni.
Ez a korosztály már egyértelműen tisztában van a szavak jelentésével. Ha folyton káromkodik egy kamasz, annak oka valami indulat, frusztráció vagy csalódottság lehet. A szülő feladata ilyenkor, hogy leüljön a gyerekével, és megbeszéljék a problémáit. Ez segíthet a gyereknek túljutni az adott krízisen, és talán a káromkodásától is megszabadulnak.
A kamaszokat körülvevő világban elharapódzott a káromkodás, aminek hátterében a fegyelmezetlenség, igénytelenség áll, nem pedig menőzés, provokáció vagy burkolt vészjelzés. Fontos, hogy szülőként megtanítsuk őket választékosan beszélni, hisz ebben is, mint oly sok mindenben a családi minta a mérvadó.
Legyünk fegyelmezettek, és nyújtsunk követhető mintát. Így kevesebb káromkodás lesz a világban.