Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Önállótlanok, önzőek, agresszívek, magányosak. Négy tévhit az egykékről, amit érvekkel cáfolunk meg.
Magyarországon is rengeteg az egygyermekes család, ez sokak számára furcsa, mert inkább a többgyermekes modell a megszokott. Rossz társadalmi beidegződés, mert ugyanolyan értékes mindkettő. Még ennél is rosszabb beidegződés az a számos sztereotípia, tévhit az egykékről, ami rengeteg emberben megvan. Vegyük ezek közül a leggyakoribbakat.
Nem azon múlik, hogy valaki képes-e önállóan boldogulni, hogy egyedül nőtt-e fel. Mint oly sok minden, ez is nagyban függ a szülő hozzáállásától. Amellett, hogy egy szülő igyekszik mindent megadni a gyermekének, önállóságra is kell szoktatnia. Például óvodás korban az önálló evésre, öltözködésre, iskolás korban az ottani feladatok elvégzésére, kamaszkorban az életszervezés bizonyos részeire. Ha kiskorától fogva tudatosan törekszik erre a szülő, akkor lesz önálló a gyermeke, az „egykeség” itt semmit sem nyom a latba. Ha egy szülő a legapróbb dolgokat is megcsinálja a gyermeke helyett, azt kettő vagy több utód esetén is megtenné.
Az önzőség is gyakori tévhit az egykékről. Alapvetően minden gyermek úgy születik, hogy ő a világ közepe, róla szól minden. Bizonyos idővel megtanulja, hogy kompromisszumokat kell kötnie, nem minden elérhető számára, amit csak szeretne. Persze csak akkor, ha a szülő is odafigyel, hogy ne teljesítsen mindent, amit kér tőle a gyereke, hanem igyekszik határokat, szabályokat felállítani. Önző ember könnyedén lehet egy többgyermekes család sarjából is, nincs összefüggésben a testvérek számával ennek a tulajdonságnak a kialakulása.
A gyerekek abban az esetben viselkednek agresszíven, ha erre példát látnak, és senki nem érteti meg velük, hogy ez helytelen. Ha otthon látnak mintát az agresszióra, akkor nem szabad csodálkozni, hogy ők is azzá válnak. Ha azt tapasztalják, hogy ez a viselkedés eredményre vezet, akkor fokozódik az agresszió. Ha a szülők megértetik vele, hogy néha le kell adni az igényekből, esetleg várnia kell azok beteljesülésére, az hasznos lehet. A szülő feladata, hogy megteremtse az egyensúlyt a gyerkőc igénye és a környezet által támasztott elvárások között.
A következő tévhit az egykékről, hogy magányosak. Sokan hiszik azt, hogy mivel testvér nélkül nőnek fel, később szokják meg a társaságot, nehezebben barátkoznak, ezért magányosak. Való igaz, jellemző rájuk, hogy később oldódnak fel társas szituációban, hosszabb ideig tart az első közösségben töltött alkalmakkor a szocializáció. Az viszont nem igaz, hogy magányosak, mert hamar képesek alkalmazkodni az új helyzethez, és sok esetben még nagyobb igényük lesz a barátokra, mint annak, akinek van testvére.