Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Már mindenszentek napja előtt néhány nappal mindannyiunk szívében ott élnek olyan érzelmek, amelyekről nehéz beszélni, s nem könnyű velük mit kezdeni. Mindannyian másképp küzdünk meg ezekkel a gondolatokkal, s ennek a cikknek a célja, hogy segítsek neked ezeknek rendezésében.
Mindenek előtt fontos megerősítselek abban, hogy a negatív, szomorú gondolatok ebben az időszakban teljesen természetesek. Ezt azért tartom lényegesnek leszögezni, mert sokan félünk szembenézni ezekkel a fájdalmakkal, vagy olykor a düh érzésével. Nekem is nagy kihívást jelentett ezeknek tisztázása magamban. Ilyenkor tele vagyunk kérdésekkel. Sokszor kérdezzük magunktól, illetve másoktól is, hogyan “kellene” megküzdenünk ezzel az időszakkal. Vagy, hogy hogyan érdemes ráhangolódnunk úgy, hogy meg is éljük érzéseinket, de úgymond ne is “rokkanjunk” bele a nehéz pillanatokba.
Amikor másokkal osztod meg ezeket a mély gondolatokat, nehéz a környezetednek “okosat” mondani, hisz vannak olyanok, akik még a gyászt nem élték át. Ilyenkor sokszor úgy érzik, mondanuk kell valamit, de nem igazán tudják, mi lenne a megfelelő mondat vigasztalásul. Előfordulhat, hogy ebben az esetben- pusztán jó szándék által vezérelve- olyan tanácsokat kapunk, amelyek fájdalommal tölthetnek el bennünket, sőt, akár feldühíthetnek. Ilyenkor senki nem akar rosszat, csupán nem érzik, nem tudják, hogyan érdemes “jelen lenni” egy efféle helyzetben, hiszen nem sokan kapunk erre vonatkozóan releváns tudást. Pszichológusként fontosnak tartom a segítségnyújtást mindkét oldal számára.
Elsőként azok számára teszek közzé néhány gondolatot, akik ez időszakban a nehéz érzésekkel küzdenek:
Számos esetben egyszerűen csak tesszük a mindennapi dolgainkat, s félünk leülni magunkban. Ilyenkor nyugodtan tedd meg. Tegyél fel akár egy szép zenét, vagy csak ülj csendben. Minden érzést, gondolatot lejegyezhetsz magadnak. Egész nyugodtan tudatosítsd őket magadban.
Mindannyiunkban élnek emlékek azokkal a szeretteinkkel, akik már nincsenek köztünk. Bátran vedd elő az emlékeket, nézd meg a közös fényképeket, vagy emlékezz úgy, ahogy jól esik. Nincs rá külön “recept”, tégy érzéseid szerint. Ha az emlékezés nehezedre esik, nem kell erőltetned. A ráhangolódás módja a te érzéseidtől függ, én csak néhány kapaszkodót adok neked.
Sokszor segít, ha hangosan kimondod érzéseidet. Úgy, mintha elhunyt hozzátartozóidhoz, barátaidhoz beszélnél. Nekem rengeteget segít pl, ha beszélek édesanyámhoz hangosan. Sok kérdésre kapok választ a gondolatok kimondása által, s felszínre tudom hozni pl. a hiányérzetet. Ha félsz a hangos szótól, írj levelet.
Ezekkel a kérdésekkel könnyebben megtalálhatod a saját módodat a ráhangolódásra. Bátran merj segítséget kérni akár szakembertől, ha elakadsz.
Most pedig azokhoz szólnék, akik másoknak próbálnak segíteni. Először is megerősítelek abban, hogy igazán szép dolog, hogy segíteni szeretnél. Adok néhány támpontot arra vonatkozóan, hogyan tudsz igazán “jelen lenni”:
Mivel nem élünk a másik helyzetében, nem kell feltétlenül tudnunk, mit is érez valójában. Bátran tedd fel a kérdést, mire van a másik félnek szüksége.
Sokszor nem szükséges semmit mondanod. Nyugodtan merd máshogy kifejezni együttérzésed. Akár csak hallgasd szerettedet, barátodat csendben, vagy érintéssel mutasd, hogy mellette vagy.
Ilyenkor az illető sok esetben nem a tanácsodat kéri, pusztán a jelenlétedre van szüksége. A mondataiddal mutasd, hogy mellette vagy, hisz ilyenkor ez jelenti számára a legtöbbet. A következőket tudod mondani neki, természetesen a teljesség igénye nélkül:
Mindezeken kívül mondhatsz bármit, ami a megértésre, jelenlétre utal.
Mindkét említett oldal nehéz. De mindenkinek azt kívánom, hogy a mankó mentén találja meg a saját útját.