Pszichológusi munkám során számos olyan esettel találkozom, ahol az a probléma, hogy túlságosan “bedarál” a napi mókuskerék bennünket. A napok jó része úgy telik el, hogy csak a munkára, és a napi teendőinkre figyelünk. Vannak olyan ágazatok, ahol a hétvége, és az ünnep szentsége sem kapja meg a tiszteletet, ezért még azokon a napokon sincs ideje az embereknek magukra figyelni. A napi teendőnk, és a jövőnk megtervezése manapság már elég “bevásárló lista szagú”, összeírjuk, mit kell, vagy kellene tennünk, és feszültséget okoz bennünk, ha nem végezzük el a kilistázott teendőket. Amikor nem dolgozunk, s nem a napi teendőkkel foglalkozunk, a legegyszerűbb “kikapcsolódásnak” azt véljük, ha a közösségi médiában pörgetjük a hírfolyamot, chatelünk, vagy videókat nézünk. Bizonyos mértékig ez lehet pihenés, ám ezek túlzott használata azt eredményezi, hogy rengeteg ingert kapunk egész nap, melyek elveszik az erőnket a befelé figyeléstől.
Vajon lehet ebben a rohanó világban a saját belső gondolatainkkal foglalkozni? El lehet vonatkoztatni a napi dolgoktól?
A válasz: Ha tudatosan figyelsz erre, lehet. Nem könnyű, de, mint bármi más, ez is tanulható, és számos módját ismerjük. Mielőtt konkrét választ adnék erre a kérdésre, képzelj el magad előtt egy kép nélküli világot. Hunyd be a szemed, s úgy engedd, hogy elinduljanak a gondolataid. Ebben a kép nélküli világban élek én születésem óta, s ez által számomra természetessé vált a befelé figyelés. Mivel a látnivalók nem veszik el a figyelmemet. Ha belegondolsz, a hírfolyamok is leginkább képeket tartalmaznak, s azok generálják benned a rengeteg ingert. Csak próbáld ki, hogy zárd ki ezeket a képeket. A csukott szem ebben tud segíteni, hogy akarva-akaratlanul sem nézel oda.
Most nézzük meg picit konkrétabb oldalról a kérdést: Magunkkal “lenni” ugyanolyan nehéz, mint másra összpontosítani. Főleg, hogy inkább az utóbbit szoktad meg. Most mutatok neked pár egyszerű gyakorlatot, melyek segítségével megtanulhatsz “saját magaddal lenni”, “befelé” a dolgok mögé figyelni. Természetesen hangsúlyozom, hogy ezeken kívül is találhatsz jó gyakorlatokat, illetve ezek közül sem alkalmazható mindegyik mindenki számára.
Lássuk, mik is segíthetnek a “felszín alá nézni”:
- Találj ki magadnak egy időintervallumot, amit csak magadra szánsz! Az én-idő manapság rendkívül elhanyagolttá vált, pedig az egyik legfontosabb alappillére a kiegyensúlyozott életnek. Ezt még csak, ha napi húsz perc is, érdemes rászánnod magadra. Ilyenkor tedd fel a kérdést:”Mire van szükségem?” Ez lehet egy jó kávé, egy forró fürdő, vagy meghallgatod a kedvenc zenéidet, bármi, ami kizökkent a mindennapokból. Ez már egy mélyebb szint, hiszen a saját igényeidet veszed figyelembe.
- Ha fogékony vagy rá, próbálj relaxációt, vagy meditációt beszúrni a napi tevékenységek közé! Erre a módszerre nem mindenki fogékony, van, aki kifejezetten elutasítja, és ezzel sincs gond. A relaxáció segít az izmok ellazításában, a gondolataid elengedésében. Segít a szorongás, és a stressz kezelésében. Érdemes akár ellátogatni ilyen csoportokba, ahol ezeket a technikákat tanítják.
- Ha olvasol, vagy hallgatsz valamit, próbálj a sorok mögé “nézni”. Ne csak átfusd az adott mondatot, próbáld leírni, számodra mit jelent, hiszen mélyíti a saját magaddal kapcsolatos tudatodat. Egy könyv tartalma, egy vers, vagy akár egy dal nem is gondolnád, mennyire mély gondolatokat hoz elő belőled, ha pontosan a tartalom mögötti részekre figyelsz.
- Próbáld többször behunyt szemmel figyelni a körülötted lévő világot! Meg fogsz lepődni, mennyi mélyebb gondolat fog az eszedben járni. Néha kell, hogy a külső dolgokat ne lássuk pár pillanatig, hogy igazán a belsőre tudjunk nézni. A mondás, “A külső megfog, a belső megtart” is innen ered. Hiszen a külső mindig alkalmazkodik a divathoz, ami te magad vagy, koránt sem biztos, hogy a divatot követi.
- Hagyd magadnak megélni a pillanatot! Ez borzasztó klisésen hangzik, hiszen sok motivációs blogon, hírlevélen láthatod. De, ha kicsit mögégondolsz, láthatod, hogy sokszor elsiklunk mind a szép-, mind a nehezebb pillanatok felett. A negatív érzelmeket, fájdalmakat elnyomjuk: ”Felnőtt ember vagyok, meg kell oldanom” “Mindig erősnek kell lennem”. A pozitív érzelmekre pedig sokan úgy gondolunk, hogy “szép volt, jó volt, elmúlt, de ma már a munkára kell figyelni”. Pedig sok pillanatból tanulhatunk is. Nyugodtan megélhetjük az örömöt, lelkesedhetünk dolgokért. Például egy sikeres államvizsgát ünnepelhetünk akár egy hétig is, nem természetes, ha sikerül, és nem is elvárt. Ezért érdemes egyes pillanatokat megörökíteni, vagy akár olyan naplót készíteni, melyben ezek a fontos pillanatok vannak az életedben. A dolgok megéléséről hamarosan egy külön írást hozok, hiszen az egyik legfontosabb része életünknek.
Ezeket a gyakorlatokat a teljesség igénye nélkül soroltam fel. Arra bíztatlak, hogy akár ezek között, akár ezeken kívül találd meg a saját magad “én-idejét”!
