Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A testvérkapcsolatok bonyolultak, és sokszor nem csak a testvéreknek, de a szülőknek is fejtörést okoznak. Pedig a testvérek közötti kapcsolatot gyakran jól felismerhető minták jellemzik. Utánajártunk, hogy milyen testvérkapcsolati minták vannak.
A gyerekek másként látják a családon belüli helyzetet, mint a szülők. A szülők elöl sok minden rejtve marad, a testvérek azonban a születésüktől fogva figyelemmel kísérik egymás életének alakulását, és ez a kapcsolat a halálukig tart. Akár akarjuk, akár nem, a testvérünk örökre része marad az életünknek. Bármilyen is a viszonyunk a testvérünkkel. És ez a viszony az életünk minden területére kihat majd.
A szülők általánosnak nevezhető vágya, hogy jó testvéreket neveljenek. Olyan testvéreket, akik az életük folyamán támogatják és szeretik egymást. Egymást segítve haladnak előre a saját életükben, úgy, hogy közben közeli kapcsolatban maradnak egymással. A testvérek közötti viszony azonban sokféle lehet. És a helyzet sokszor nem alakul ilyen idillikusan.
Testvérfüggés esetén kölcsönös függőség és ragaszkodás van a két testvér között, és a kapcsolat jellege felnőttkorban is megmarad. Lojális függőségnél a gyerekek el tudják fogadni egymást, elfogadják, hogy a másik változik, és ebbe bele is törődnek. Ennek a mintának a lényege a szorongás elkerülése. Ez érzelmileg minden testvérnek jó, de akadályozhatja az önálló életet felnőtt korban, és az érzelmi fejlődésük milyensége is kérdéses lehet. Az ellenséges függőség könnyen felismerhető. Ha a szülő nem foglalkozik eleget a gyerekekkel, és azok nem érzik a jelenlétét és a szeretetét, az ebből kialakuló frusztráció úgy jelenhet meg a testvérkapcsolatban, hogy mindegyikük magát látja a jónak, és úgy gondolja, hogy ő cselekszik helyesen. Ez a fajta testvérkapcsolati minta felnőtt korban is megmarad, később sem változik meg. Mindkét testvér a saját döntéseit látja majd helyesnek.
Vannak testvérek, akik egymást másolják. Szakértők szerint a saját identitás kialakulásának hiánya okozza a másolást. A másolás lehet kölcsönös, de előfordulhat olyan eset is, hogy csak az egyik testvér számára marad kiemelten fontos a másik testvér. A lehetséges okok között említik a kisgyermek-anya viszony sérülését, csecsemőkorban ugyanis nagyon erős a kötődés iránti vágy, és ha ez nem jön létre, a gyerek valamiféle pótszert keres. Ez lehet az egyik testvére. Könnyen okozhat később konfliktust, hogy az egyik testvér önálló identitása kialakul, és így megszűnik a szerepe, amit addig betöltött a testvére életében.
Nem mindig másolják egymást persze a testvérek, ideális esetben kiváló a kapcsolatuk, és az sem okoz gondot, ha másik időnként eltávolodik tőlük. Jól tudják, hogy miben különböznek, és miben hasonlítanak egymásra. A testvérkapcsolat ebben az esetben nem válik túlzottan fontossá, nem lesz elengedhetetlen az életükhöz. Ez egy ideális kapcsolat, amiben tudják szeretni és tisztelni egymást.
Néhány testvér felnéz a másikra. Túlságosan is. Ő számára az etalon, a példakép. Minden, amit csinál, csak jó lehet. Ez még gondot is okozhat, hiszen akár egy a társadalom számára kevésbé elfogadható tulajdonság is válhat így mintává. Az imádat ráadásul teher is az imádott számára. Nehéz megfelelni egy tökéletes képnek. Ez a túlzott imádat ráadásul eltorzíthatja az imádott önmagáról kialakított képét, az imádó pedig olyan helyzetbe kerülhet, hogy az élet más területein, például egy párkapcsolatban, nem talál ilyen eszményi partnert. Persze, hogy nem, hiszen a kép, amit kialakított magában a testvéréről, nem valóságos.
Mindenki hallott már gonosz testvérekről. A szakértők ezt a testvérkapcsolati mintát is a szülőkkel való viszonyra vezetik vissza. A gonosz testvérkapcsolat jellemzője, hogy az egyik testvér áldozatnak vagy bántalmazónak lesz beállítva. Ez a testvérkapcsolat működésképtelen. A testvérek felnőttként eltávolodnak egymástól, nem tartják a kapcsolatot, úgy gondolják, hogy semmi közük a másikhoz. Ez azonban sajnos jelentősen kihat az életük minden területére.
A testvérkapcsolati mintáknál a szakértők többször említik a szülő-gyermek viszonyt, mint lehetséges kiváltó okot. Szülőként tehát sokat tehetünk a gyermekeinkért és a gyermekeink kapcsolatáért. Fontos, hogy ne csak testvérekként kezeljük a gyermekeinket, hanem önálló személyként is. Nem szerencsés az összehasonlítás sem, hiszen amíg az egyik gyermekünk tehetséges lehet a sportban, addig a másiknak a művészetekhez lehet érzéke. A testvérek összehasonlíthatatlanok, saját képességeikhez és fejlődésükhöz mérten értékeljük őket. Figyeljünk a gyermekeink igényeire is, hagyjuk őket egyedül, ha arra vágynak, és ne erőltessük a matematika szakkört, csak mert a nagypapa fejben szoroz össze hatjegyű számokat. Játsszunk a gyerekekkel, szánjunk időt az együttlétekre, de ezt spontán tegyük, ne egy előírt órában próbáljunk jó szülőkké válni. Egy vitánál problémás lehet, ha mi akarjuk azt eldönteni, és az is segítheti a kapcsolatok elmélyülését, ha mindenki kap az életkorának megfelelő részt a házimunkából.
És persze a lényeg. Szülőként azzal tehetjük a legtöbbet a gyermekeinkért, hogy a saját életünket boldogan és kiegyensúlyozottan éljük. Ha mi rendben vagyunk, rendben van a párkapcsolatunk, a gyermekeink egy védelmező, biztonságos környezetben nőhetnek fel.