Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Természetesen a pedagógusok dolga sem egyszerű, hisz valahogyan motiválni kívánják a gyerekeket. Ebben a bejegyzésben szó lesz mind a diákok, mind pedig a pedagógusok nézőpontjáról.
Ahogy én látom, rengeteg feladat hárul ma a gyermekekre, s ebben a teljesítményorientált világban egyre több a szorongással küzdő iskolás. Ráadásul ott van az is, hogy az online oktatás során rengetegen lemaradtak, hisz nehézséget jelentett számukra a tananyag nyomon követése ebben a formában, ezen kívül bizonytalanok, úgy érzik, bármikor bármi megtörténhet, ami negatív hatással lehet az életükre, főleg, hogy a járvány még mindig tart. Enyhült, de jelen van.
A számos feladat mellett otthon is nehezednek rájuk bizonyos elvárások, amelyeknek meg kell felelni. Ha még emellett elkezdjük őket egymáshoz hasonlítani, az még csak növeli a szorongás szintjét.
- Amikor két testvér jár ugyanabba az iskolába, szinte elengedhetetlen, hogy ne kapjanak összehasonlító megjegyzéseket.
"Bezzeg Juliska tudta a Himnuszt veled ellentétben!"
"Józsika mindig összeszedte a szemetet, te miért nem teszed?"
"Pistike sokkal megfontoltabb, mint te!"
Ilyenkor joggal merül fel benned, mint tanulóban a kérdés, hogy mitől jobb a másik nálad.
- Ha két fogyatékkal élő jár ugyanoda, akkor is bőséggel fordulnak elő ilyesfajta megjegyzések.
"Dórika tudott fehérbottal közlekedni. Tanuld meg te is!"
"Nóri is megoldotta, oldd meg te is!"
"Marci sokkal jobb tanuló volt,, mint te. Ő tudta segítség nélkül a matekot, és hiába vak, nem kellett felmenteni!"
Ilyenkor bármilyen hátránnyal indulsz, joggal érezhetsz dühöt, illetve sokatok érzi magát teljesen értéktelennek. Magam is jártam hasonlóképpen, s igen erősen megkeserítette a mindennapjaimat.
- Simán két egymás mellett ülő diákot is össze szoktak hasonlítani, s mindenképp negatívan hat mindkettejükre.
- kialakulhat testvérféltékenység
- önértékelési problémák jöhetnek létre
- agresszív magatartást válthat ki
- teljesen elidegenedhet a gyermek a társaitól
Egy szóval, rengeteg fájdalmat okozhat. Ennek hatására kialakulhat az iskolafóbia, vagy súlyos szorongásos zavarok léphetnek fel.
Minden pedagógus célja, hogy a legtöbbet hozza ki a gyerekekből, s néhány esetben- nem tudatosan- olyan eszközöket alkalmaz, amelyek inkább visszafelé hatnak. Ilyen a hasonlítgatás. Ilyenkor az merül fel a tanárban, hogy ha a gyermek látja, mennyivel többet tud nála a társa, őt is tudja a jobb eredmények irányába mozdítani. Legtöbbször ennek hatására alakul ki a diákságban a versengés egymás iránt.
Ezen kívül vannak olyan pedagógusok, akik pusztán a hozott mintájukat követik, tehát nagy valószínűséggel ők is áldozatául eshettek a jelenségnek.
Először hozzátok szólok, kedves diákok:
- Ha ilyen jelenséget tapasztalsz, emlékezz arra, miért nyertél felvételt abba az iskolába.
- Gondolj arra, szüleid, barátaid mi miatt büszkék rád!
- Figyeld úgymond a napi pozitívaidat, és írd le őket magadnak!
- Keresd meg az iskola pszichológusát nyugodt szívvel! Fog tudni segíteni, és nem szégyen támogatást kérni tőle.
Most pedig a következő sorok nektek szólnak, kedves pedagógus kollégák:
- Gondolj bele, fordított esetben te mit éreznél!
- Nézd meg, hogy valójában mi a hasonlítgatás oka. Lehet, hogy a saját frusztrációd, hisz tanárnak lenni nagy felelősség, de soha nem késő a lelkeddel foglalkozni.
- Találd meg, hogyan motiválhatnád diákjaidat pozitív tulajdonságaik alapján.
- Nézd meg, s írd le magadnak, mire lenne szükséged, hogy pozitív tudj maradni!
Sem a gyermekeknek, sem a pedagógusoknak nem egyszerű. Nyugodtan pl. egy osztályfőnöki óra keretén belül lehet őszintén beszélni erről a jelenségről. Mindenki elmondhatja az érzéseit, gondolatait őszintén.
Bíztatlak a minél pozitívabb légkörben történő motivációra, gyerekek, Titeket pedig az eredményes tanulásra!