Testvérféltékenység

A testvérféltékenység egy természetes folyamat, azóta létezik, mióta világ a világ. Gondoljunk csak a bibliai Káin és Ábel történetére, vagy a Rómát alapító Romulusz és Rémusz legendájára.

A kistestvér születése nem mindig olyan idilli az idősebb gyermek szemszögéből, mint azt elképzeljük. A nagytestvér sokszor a kórházból való hazaérkezés után szembesül azzal, hogy valódi rivális, vetélytárs érkezett a családba, ezért nem ritka, hogy a gyerekek pár nap után azt követelik szüleiktől, a kicsit vigyék vissza onnan, ahonnan hozták.

Az új családtag érkezése felborítja a gyerek (netán gyerekek), és szülők addig jól megszokott életét, rendjét, mindennapjait. A kizárólagos figyelmen már osztozni kell, az addigi igazodási pontok elmosódnak, netán megszűnnek, s a nagyobbik gyermek úgy érezheti, még ha nem is tudja ezt pontosan megfogalmazni, hogy kizökkentették a biztonságot nyújtó környezetből, elvették tőle az édesanyját. Ezek ismeretlen, félelmet keltő érzések, amelyekkel a gyerekek nem igazán tudnak mit kezdeni, az új jövevényt kezdik hibáztatni, féltékennyé válnak.

A testvérféltékenység meglehetősen komplex jelenség. Jelentősége lehet annak is, hogy az adott gyermek hányadik a testvérsorban. Az idősebb gyerkőc a féltékenységgel új viselkedésformákat vehet fel, sok esetben kifordulhat önmagából, agresszívvá, durvává, visszautasítóvá válhat. Ilyen esetekben akár a szülőkkel is durváskodhat, meg is ütheti őket. Különböző szorongásos tünetek is előfordulhatnak: az említett magatartásbeli változásokon kívül alvási és evési zavarok is jelentkezhetnek.

A testvérféltékenység gyakorta természetes velejárója a családi életnek. A kölcsönös elfogadás, az érzelmi egyensúly újbóli megtalálása nem mindig könnyű feladat sem a gyermeknek, sem a szülőnek. Épp ezért ne hagyjuk magára újonnan tapasztalt érzéseivel a féltékeny gyermeket. Inkább igyekezzünk hangsúlyozni neki azt, milyen előnyei vannak, hogy ő az idősebb testvér. Próbáljuk bevonni a kicsi körüli teendőkbe. Dicsérjük sokszor. Figyeljünk rá, beszélgessünk vele. És ami a legfontosabb, szeretgessük, öleljük meg minél gyakrabban, az érintés, a testi kontaktus ugyanis számukra a biztonságot jelenti. Biztosítsunk neki külön időt anyával, amikor az időt kettesben töltik el.