Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A táplálkozás, étkezés, alapvetően egy biológiai szükséglet kielégítésére szolgál, de valójában rengeteg minden „rakódik rá”, amely befolyásolja az evéshez való viszonyunkat. Többek között a családi étkezések hangulata, jelentése meghatározza, hogy mit fog számunkra jelenteni az evés. Nagyon sok esetben az evés, az etetés úgy jelenik meg, mint a kapcsolódás és a gondoskodás legelemibb formája, sok-sok érzelmet tapasztva ezzel az étkezésekhez. Ebből adódó súlyproblémák ugyanúgy vezethetnek evészavarokhoz, mint például tinilányok esetében a divatnak, szépségideáloknak való kényszeres megfelelési vágy.
Az evészavarok megjelenési formái nagyon változatos képet mutatnak. Szerencsére ma már a köztudatban is ismert fogalom, az anorexia, mely az evési problémák legismertebb formája, és amely kóros soványságot jelent. Ez esetben a környezet nagyon vékonynak látja az anorexiában szenvedő beteget, de önmagát a beteg viszont teljesen torz testkép alapján ítéli meg, és a valóságtól elrugaszkodott formában látja a saját testét.
Szintén közismertebb formája az evészavaroknak a bulémia, melyet ismétlődő falási rohamok, majd az azt követő bűntudatból eredő éheztetés (hánytatás) jellemez.
Fontos, hogy az evészavarok típusai egyre jobban ismertek, de az evéssel kapcsolatos problémák és a hátterükben fennálló lelki zavarok nagyon változatos formában jelennek meg, és sokkal elterjedtebbek, mint azt gondolnánk. Normális testsúly esetén is lehet evészavar, mely nem hordoz tipikus látványos tüneteket, ezért a probléma láthatatlan a környezet számára, és az egészségügy sem feltétlenül tud mit kezdeni ezekkel a betegekkel. Pedig nemcsak a kóros soványságban szenvedők, hanem a túlsúlyos emberek is sokszor küzdenek hasonló lelki okokra visszavezethető evészavarral.
Az időről, időre, rendszeresen megjelenő falási rohamok is evési problémát jeleznek. Ebben az esetben is kóros az evéshez való viszony, hiszen az étel nem az éhség csillapítására szolgál, hanem nagyon gyakran a „lelki etetés” eszközeként jelenik meg. A falási roham azt jelenti, hogy a normál mennyiségnél jóval nagyobb adag ételt fogyasztunk el, és jóval gyorsabban, röviden túlevést jelent. Melyet kísér ugyan bűntudat, de nem jelennek meg kompenzációs magatartási formák (éheztetés, önhánytatás, hashajtó szedése).
Szerencsére az evési problémák egyre tágabb körben nyernek értelmezést, ma már a problémakörhöz sorolják többek között a bigorexiát, és az ortorexiát is. Előbbi elsősorban férfiaknál megjelenő probléma, túl kicsinek, gyengének látják magukat, melynek nyomán megjelenik a túledzés, de soha nem elégedettek magukkal és ez gyakran társul depresszióval is. Az ortorexia, vagyis az egészséges táplálkozás iránti megszállottság is egyre elterjedtebb probléma. Az egészséges élelmiszerek fogyasztására való kényszeres igény, szintén evési problémát, lelki zavart jelez.
Az evészavarok hátteréről egyre többet tudunk. Közismert tény, hogy bizonyos szakmákban, sportágakban felülreprezentáltak az evészavarokkal küzdők. Kockázati tényező lehet, tehát az úgy nevezett esztétikus sport (pl.: torna, balett, tánc, műkorcsolya) választása, illetve az olyan foglalkozás is, melynél kardinális fontosságú a külső megjelenés (pl.: modellkedés, színészet). A megfelelési kényszer erőteljesen dominál az okok között, de nem pusztán olyan szempontból, hogy az evészavarban szenvedők minden esetben egy szépségideálnak akarnak megfelelni. Lehet szó arról, hogy valaki egyáltalán nem érez kontrollt a saját életében. Például egy gyermek is lehet olyan elnyomó, autokrata közegben, ahol semmire nincs befolyása, de arra igen mondjuk, hogy eszik vagy nem eszik. A nagymértékű figyeleméhség is állhat az evészavar hátterében. Ilyenkor az illető a kóros soványsággal, fogyással kivívhat magának olyan figyelmet, aggódó odafordulást a környezetétől, amelyben korábban sohasem volt része. Ilyen esetben jó szem előtt tartani, hogy bár kívülről nézve a problémával küzdő borzalmas állapotban van (fizikailag), belülről erősnek érezheti magát, mert végre elérte a környezeténél, hogy figyeljenek rá, tehát egyfajta irányítást élhet meg. Ez a megerősítő érzés még inkább fenntartja az evéssel kapcsolatos kóros magatartási formákat.
Nagyon szerteágazó problémakör húzódhat meg tehát az evészavarok hátterében, de mindenképpen van egy alapprobléma, lelki tényező, mely ilyen formában tör felszínre. Sokszor nem is a tünethordozóban, vagyis az evészavarral küzdőben van a probléma, hanem generációkon átívelő, fel nem dolgozott traumák, törések jelennek meg az egyéni életutakban. Vagy például maga a család működik diszfunkcionálisan. Ilyen esetekben segítheti a gyógyulást a felismerés, hogy a kapott bántások, leszólások, vagy éppen a túlzott elvárások nem rólunk szólnak, hanem arról az illetőről (sokszor közvetlen családtagról), akitől erednek. Sokszor ezek a megbetegítő, túlzó elvárások, a saját csalódásokból, elfojtott problémákból, fel nem dolgozott kudarcokból erednek, és mégis másokra vetülnek ki árnyékként.
Az evészavarnak nemcsak kiváltó okai, hanem sokrétű következményei is vannak. Az evészavarok következményeit több szinten vizsgálhatjuk, fizikai és mentális szinten egyaránt.
A fizikai egészségre gyakorolt negatív hatása idővel egyértelművé válik, főként a kóros soványság esetében, melynek komoly kockázata az életveszélyes alultápláltság. Enyhébb fizikai tünete az ilyen típusú problémáknak, a figyelemzavar, a krónikus fáradtság, ingerlékenység. De következménye lehet az alvászavar, a rendszertelen menstruáció és a vashiányos vérszegénység is. Árulkodó jel lehet a hajhullás, és a fogak károsodása, amely a rendszeres hánytatásra utalhat. A felsorolt tünetek a legtipikusabb következményei, de nem feltétlenül jelennek meg minden evészavar esetében.
A mentális egészséget is kikezdi ez a fajta betegség, nagyon sokszor kíséri kóros kényszeresség, depresszió, elszigetelődés. De korántsem minden esetben. Hiszen amikor a probléma hátterében a kontrollvesztés áll, és az irányítás megélésének részeként jelenik meg az evészavar, akkor tapasztalható pont az ellentéte is, vagyis megjelenik egy erős akarat, önbizalom.
A WHO hivatalosan is kategorizálja az evészavar típusait, segítve ezzel a diagnosztizálását. És bár ennek a betegségnek számos új formája, típusa került fel a listára, még mindig sok a látens formája.
Egyre nagyobb hangsúlyt kap a tudatos táplálkozás, és az egészséges életmód. Ez fontos lépés a megelőzésben, de egyre gyakrabban itatják át ezeket a törekvéseket a szélsőségek. Soha nem volt még ennyire előtérben a diéta, a fogyás, és a testsúly kérdése. Ez a jelenség táptalaja az evési problémáknak.
Az evészavarok gyógyításában az esetlegesen fennálló akkut fizikai tünetek kezelésén túl, fontos szerepe van a tudatosításnak és a pszichés okok feltárásának. Az evészavarok hátterében lévő lelki zavarok kezelése nélkül a gyógyulás biztosan nem lesz teljes és tartós. Gyakran tapasztalható, hogy a látszólagos javulást, gyógyulást, követően a kényszeresség és a kóros magatartásformák nem tűnnek el, hanem az élet más területén nyernek teret, esetleg fizikai értelemben kevésbé egészségtelen formában (pl.: túlzott testmozgás, munkamánia).
Mindenkivel megeshet, hogy egy csalódás, kudarc után úgy dönt, befal 10 tábla csokit egy ültő helyében, hogy jobb kedve legyen. Nyilvánvalóan ez nem meríti ki az evészavar fogalmát, de ha észrevesszük magunkon, hogy tartósan sokkal nagyobb figyelmet szentelünk az étkezéseinknek, napi szinten kardinális (hangulatunkat befolyásoló) kérdésként jelenik meg hogy mikor és mennyit eszünk, és gyakran kapcsolódik az étkezésekhez bűntudat, szégyenérzet, túlzott érzelmi töltet, akkor érdemes elgondolkoznunk, hogy mi váltja ki ezt belőlünk. Mi az, amit valójában kontrollálni akarunk, vagy mik azok a lelki hiányok, melyeket kajával akarunk pótolni, vagy hogy egyáltalán a családi kapcsolatainkban milyen diszfunkciók késztethetnek minket kényszeres evési szokásokra.