Akár vak vagy, vagy nem hallasz, akár mozgásodban vagy korlátozott, mindig hallhatsz ilyen jelzéseket a társadalom részéről. Én vakként, főleg gyerekkoromban tapasztaltam ezeket, s úgy gondoltam, fontos segítséget nyújtanom azok számára, akik hasonló helyzetben vannak.
Fontos először a saját helyzetünket megérteni, hiszen ilyenkor alakulhat ki bennünk a szorongás. Számos területen hátrányok nélkül képesek vagyunk életünk szervezésére, ám sok más területen segítségre szorulunk Ez már egyébként is stresszkeltő, de ha hasonló tapasztalatokat szerzünk, mint a fentebb említettek, nagy hatással lehet mindez az önértékelésünkre.
Hogyan hatnak ezek a negatív önbeteljesítő jóslatok?
- Egy idő után adott területen tényleg elkezdünk gyengébb teljesítményt nyújtani. Hisz, ha belegondolsz, addig súlykolják beléd ezeket a negatív jelzőket, hogy már-már te magad is elhiszed. Ezáltal az agy így fog működni, e hiedelmek szerint.
- A teljesítmény romlása fokozza az önértékelés romlását. Azt érezzük, hogy adott helyzetben nem vagyunk elég erősek, s értéktelennek érezhetjük magunkat. Főként, hogy a negatív megjegyzések egyfajta "megerősítésként" szolgálnak ebben a szituációban.
- Az önértékelés csökkenése kihat a koncentrációra, okozhat zavarokat, hisz sok esetben oly mértékben kavarognak fejünkben a gondolatok, hogy ezáltal nem tudunk megfelelő minőségben aludni, így romolhatnak az életfunkcióink.
- Hatással van a negatív hiedelmekből fakadó szorongás az étvágyunkra, illetve testi funkcióinkra.
Rendkívül nehéz e helyzeteket kezelni, ám vannak megoldások. Lássuk, melyek ezek, a teljesség igénye nélkül:
- Amennyiben munkahelyen érnek ezek a bántások, érdemes váltani. A munkahelyváltás különösen nehéz, ha bármilyen hátránnyal küzdesz. Ilyenkor érdemes összeírnod magadnak a mellette, illetve ellene szóló érveket, valamint azt, milyen erőforrással szolgálhat a váltás számodra.
- Amennyiben a család támaszt túlzott elvárásokat eléd, próbáld az asszertív kommunikációt alkalmazni, azaz közvetítsd feléjük érzéseidet. "Úgy érzem, nem kapok elég megértést." "Fáj, ha olyasmit várnak el tőlem, ami fizikailag lehetetlen." A lényeg az, hogy én-üzenetet fogalmazz meg. "úgy érzem" "azt gondolom"
Ha így nem érsz el változást, csupán játék gyanánt állítsd őket a te helyzetedbe. Pl. adj egy fehérbotot a kezükbe, és kösd be a szemüket. Ha megérzik, s pontosan átlátják nehézségeidet, könnyebben meg is érthetik azokat.
- Kezdd el gyűjteni belső erőforrásaidat, hiszen tudjuk azt, hogy mivel valamely érzékszervünket nem tudjuk használni, sokkal inkább a többi érzékszervre támaszkodunk, így bizonyos dolgokban erősebbek lehetünk másoknál. Ennek összegyűjtése, és megfigyelése a mindennapokban erőt adhat a nehéz időkre.
Mit tehet a család, és a barátok egy ilyen helyzetben?
- Ha van a családodban testi fogyatékossággal élő, beszélj vele sokat az erőforrásairól.
- Ha akár családtag, akár barát számára kritikát, észrevételt fogalmazol meg, tedd fejlesztő értékeléssel. Mindig hangsúlyozd ki egy adott helyzetben a pozitív jelenségeket, a negatívat pedig ne rosszként, hanem fejlesztendő területként tüntesd fel. "Már nagyon ügyesen használod a botot beltérben. Az utcán még az átkelésen érdemes finomítani. " Utána jó, ha elmondod, min változtasson az illető.
- Ha munkaadó vagy, és szeretnél speciális igényű dolgozót felvenni, előre tisztázzátok nyíltan a korlátokat, és a lehetőségeket.
Összegezve: Mindkét fél számára fontos ebben a helyzetben az alkalmazkodás. De fontos, hogy a testi fogyatékossággal élő számára a kritikát építő jelleggel, s ne támadva fogalmazzuk meg. Amennyiben ezt a cikket valamilyen hátránnyal küzdőként olvasod, számodra az üzenetem, hogy folyamatosan figyeld erőforrásaidat, s találd meg azt, amiben igazán otthon érzed magad.
