Ismét egy manapság népszerű témát hoztam. Pszichológusként is rengetegen kérnek segítséget tőlem e kérdés terén, s a magánéletben is számos esettel találkozom. A mai, elvárással teli világban a testünkkel, külsőnkkel kapcsolatos, már-már túlzott elvárások is megjelennek. Fontos róla beszélnünk, hisz olykor majdnem végzetes tragédiához vezethet.
Az önmagunkról alkotott kép már egészen kisgyermekként elkezd bennünk formálódni. Mi magunk is felfedezünk a személyiségünkben, és testünkben jellemzőket, ám erősen támaszkodunk a külső behatásokra. Leginkább a testünkről alkotott kép tekintetében játsszanak ezek a hatások kulcs szerepet. Gondolj vissza például óvodás korodra, amikor akár az óvó néniktől, akár társaidtól kaptál valamilyen megjegyzést. Mire jössz rá? Általában ilyenkor az a válasz, hogy leginkább a gúnyos megjegyzések hatottak rád. Nézzünk egy pár példát:
- "De nagy sózsák lettél, mióta nem láttalak!"
- "Donnatonna"
- "Hurkagyurka"
Ezek a felnőttek számára viccesnek, aranyosnak tűnhetnek, de vajon mi játszódhat le a fejünkben gyerekként? Ha megfigyeled, ezek a megjegyzések arra vonatkoznak, hogy mások szerint valaki teltebb a kelleténél. De hogyan élhetjük meg ezt, mint gyermek?
- " Ha az óvó néni Hurkagyurkának hív, akkor kevesebbbet kéne ennem?"
- " sózsák? Az mit jelent? Ha belenézek a tükörbe, nagyobbnak tűnök, vagy csúnyábbnak?"
- "Ez a Donnatonna olyan csúfolódós."
A teltség mellett épp az ellenkezőjére is kaphatunk negatív megjegyzéseket. Ilyenek például:
- "piszkafa"
- "pipaszár"
- "Fogpiszkáló"
Ezt általában a gyerekek egymás között használják, de negatív hatást gyakorol ez a társaikra. Sokan ilyenfajta csipkelődéseket hallhatnak otthon, s ezt viszik be az óvodába, iskolába. Akit ezek a megjegyzések érnek, úgy érezheti, hogy csúfolják. Ettől aztán kedvetlenül, motiválatlanul kelhet fel reggel.
Mindkét eset kapcsolódhat a későbbi étkezési szokások kialakulásához. Hiszen előfordulhat, hogy a kövérnek csúfolt gyermek nem kíván enni, vagy az előírtnál jóval kevesebbet eszik, a másik esetben pedig a túlzott mennyiséggű táplálékbevitel lehet jellemző. Mindkét forma eltér az egészségestől.
A kisgyermekkort ismét egy meghatározó időszak, a serdülő kor követi. Ilyenkor számos változáson megyünk keresztül, ide tartozik a külsőnk átalakulása is. Ilyenkor elengedhetetlen sajnos, hogy a családi összejövetelek alkalmával ne kapjunk bármiféle megjegyzést. Ilyen lehet:
- "Mennyit fogytál, mióta nem láttalak!" Ilyenkor joggal merülhet fel benned a kérdés: "Miért, eddig nem voltam csinos, vagy kövér voltam?" Itt, még ha nem is akartunk rosszat tenni, könnyen lehet, hogy az illető elkezd egyre kevesebbet enni, vagy falási rohamokba menekül, majd bűntudatból hánytathatja magát. Természetesen ez embertípustól is függ, ki hogyan éli meg ezeket a megjegyzéseket. Senkit nem lehet hibáztatni ilyenkor, hiszen nincs külön tanfolyam arra vonatkozóan, hogyan kommunikáljuk egyértelműen, de kevésbé sértő módon más külsejére vonatkozó véleményünket. Az előbbi példánál szerencsésebbnek tartom, ha úgy fogalmazunk például, hogy: "De csinos vagy! Eddig is jó alakod volt, de most mennyit változtál" Tudom, ez jóval több energiát igényel, de, mint bármi, ez is tanulható. Ilyenkor a pozitív változást hangsúlyozzuk társunkban, és ő is dicséretnek fogja venni.
- "Hát, te most híztál". Ez egy tényszerü megállapításnak látszik, de rendkívül bántó tud lenni. Saját tapasztalat is, hiszen túlsúlyos vagyok, s ezt vállalom, de nagyon tud fájni, amikor valaki csak úgy megjegyzi. Természetesen a család, és a barátaink a legjobbat akarják nekünk, itt is a megfogalmazáson érdemes finomítani. Ilyenkor nyugodtan elmondhatjuk az illetőnek, hogy aggódunk érte, és felajánlhatjuk a támogatásunkat egy egészségesebb életmód folytatásában. Ha valakinek tényleg, egészségügyi oknál fogva fogynia kell, jóleső érzés számára, ha nem előtte eszünk csokit, vagy hízlaló ételt. Megengedjük, hogy beszéljen nehézségeiről.
A megjegyzések mellett érdemes lenne formálni a közösségi média elvárásain is. Manapság a nagyon vékony testalkat az "ideális". Érdemesnek tartanám inkább azt hangsúlyozni, hogy minden ember egyedi s azt megmutatni, hogyan találja meg pozitív tulajdonságait.
Mit eredményezhetnek a fent említettek?
- Elkezdhetjük görcsösen számolni a kalóriákat. A sok negatív megjegyzés arra következtethet bennünk, hogy drasztikus változásra van szükség, s folyamatosan monitorozzuk, miből mennyit ehetünk. Természetesen ennek is megvan a maga egészséges módja. Én arra szoktam ügyfeleimet vezetni, hogy próbáljanak minél változatosabban étkezni, hogy minden szükséges anyag bejuthasson a szervezetbe.
- valaki vagy mások előtt, vagy már önmagában is egyre kevesebbet eszik. A testideál, és a megjegyzések arra sarkallhatnak bennünket, hogy kezdjük el magunkat az ételtől megfosztani. Akkor érezzük egy idő után magunkat konfortosnak, ha minél kevesebbet eszünk, vagy túlzottnak gondolt táplálékbevitel után önbüntetést alkalmazunk.
Honnan ismerhetjük fel a testképzavart?
A fentebb említetteken kívül számos, egyből kiugró tünetét láthatjuk a testképzavarnak. Ilyenkor nem kell rögtön a diagnosztizált betegségekre gondolni (anorexia, bulimia), elég a torz testképre következtetni, hisz ebböl már könnyen alakulhat mentális zavar. Magáról a diagnosztizált betegségről is hozok cikket, de itt most ennek megelőzését hoznám előtérbe.
Nézzük tehát az árulkodó jeleket:
- Ha az illető régen szerette, ha fényképezik, mára pedig már hallani sem kíván róla, érdemes elgondolkodni. Természetesen a torz testkép is tünetegyüttesek sokasága, de fontos erre a jelre felfigyelnünk. A fényképen visszatükröződik a testünk formája, más dimenzióban látod magad, s még inkább kihozza a vélt hibákat.
- Ha ismerősöd, barátod, vagy családod bármely tagján azt látod, a megszokottnál kevesebbet eszik jóval, mindenképp figyelj rá. Ha úgy látod, hogy nem tudsz már ebben segítséget nyújtani számára, mindenképp próbáld őt abban támogatni, hogy szakemberhez forduljon, akár kísérd is el. Ha magadon tapasztalod, hogy alultáplálod magad, próbálj arra visszaemlékezni, mennyit ettél azelőtt, s ahhoz képest mennyire kevés. Magad is, és a hozzátartozót is mindig mérd, próbáld a kevés evésből fakadó fogyás mértékét figyelni. Úgy, mint a hozzátartozó esetén, te magad is mindenképp kérj segítséget!
- Ha akár te, akár valaki a környezetedben túlzottan figyeli a bevitt kalória mennyiségét, mindenképp beszéljetek róla! Ilyenkor még elkerülhetitek a problémát.
- Ha akár te, akár bárki környezetedben folyamatosan negatívan nyílvánul meg testével kapcsolatban, mindenképp érdemes szakemberrel beszélni.
Természetesen ez töredéke mind a tüneteknek, mind a megelőzésnek. Számos módja létezik, itt a legfontosabb, hogy támogatást nyújtsunk egymás számára. A kulcs a pozitív kommunikációban, és az odafordulásban rejlik. Saját magad esetében ha változást észlelsz, mindig próbálj visszagondolni, régen milyen volt, s most ahhoz képest miben más a helyzeted. A szakember felkeresése is kulcsfontosságú.