Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az Asperger-szindróma az autizmus enyhe formája. Nagy különbség viszont, hogy az Aspergereseknél nem tapasztalható a megkésett beszédfejlődés, viszont iskolás korban tanulási részképességzavart tapasztalhatunk.
Ez a szindróma egy fejlődéspszichiátriai állapot, a pervazív fejlődési zavarok főcsoportjába tartozik. (A perzavív szó jelentése: átfogó, átható.) Három egymástól különböző fő területet érint.
Kommunikáció: az érintettnek komoly kommunikációs, a társas világ megértésével kapcsolatos problémái vannak. Gyenge kapcsolatteremtő készség, szegényes kommunikáció jellemző rájuk. Figyelmüket egyetlen dologra összpontosítják, ezért csoportban nem is tudnak dolgozni, önállóan viszont annál jobban. Mimikájuk merev, sokszor az empátia hiánya is megjelenik.
Megfigyelhető még a szociális interakciók hiányossága: ilyen például a testbeszéd-zavar, nem tudják értelmezni mások gesztusait, jelzéseit, a nonverbális jeleket, sokan közülük kerülik a szemkontaktust. Viselkedésükből, gondolkozásukból hiányzik a rugalmasság, vagyis a szabályokhoz, a napi rutinhoz görcsösen ragaszkodnak.
Érzékenyek még a hangokra, szagokra, érintésekre.
Súlyossága egyénenként változó, a mértéke is különböző lehet a felsorolt képességhiány esetében. Az Asperger-szindrómával élők legtöbbje kivételes adottságokkal rendelkezik, átlag feletti intelligencia jellemzi őket. Egyik fő tünet lehet a szűk körre korlátozott érdeklődés: képesek teljesen beleásni magukat egy-egy területbe, legyen az bármilyen elvont, így viszonylag könnyedén, különösebb erőfeszítés nélkül tudnak a téma mestereivé válni.
Az Asperger-szindróma nem gyógyítható, de fejlesztésekkel, terápiával sok változás érhető el. Az érintettek a szociális képességek fejlesztésével az erősségeiket hatékonyabban tudják használni. Az enyhébb Aspergert nehéz felismerni a szakemberek szerint, mert a tünetegyüttes nem diagnosztizálható.