Nárcisztikus személyiségzavar

Egy nárcisztikus személyiséggel szoros kapcsolatban lenni előbb-utóbb óhatatlanul lelki sérüléshez vezet. Az ilyen emberek működése olyan, hogy az ő személyiségük akkor van egyensúlyban, ha másokat maguk alá gyűrhetnek, és mivel hiányzik az empátiájuk, nem is lehet velük beláttatni, hogy amit tesznek a másik emberrel, az nem helyes.

Aki nárcisztikus emberrel találkozik, ne lepődjön meg, ha kényelmetlenül, vagy megalázva érzi magát a társaságában. Lehet velük együttműködni, sőt barátok is lehetnek, de tisztában kell lenni e kapcsolat korlátaival.

Nárcisztikus személyiségzavar jelei

• Folyamatosan határtalan sikerről, hatalomról, éleselméjűségről, szépségről, vagy ideális szerelemről fantáziál.
• Mértéktelenül önszerető, a másik ember érzéseit, gondolatait nem veszi figyelembe.
• Különlegesnek és egyedinek tartja magát, akit csak más fontos, magas státuszú emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, és aki csak ilyen emberekkel társulhat, vagy kerülhet kapcsolatba.
• Feljogosultság és feljogosítottság érzése (különlegesen kedvező bánásmóddal vagy az elképzeléseivel való automatikus alkalmazkodással kapcsolatos irreális és indokolatlan elvárás).
• Empátiahiány: nem szívesen ismeri fel, vagy azonosul mások érzéseivel és szükségleteivel.
• Arrogáns, dölyfös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök jellemzőek.
• Nagyzoló elképzelés saját fontosságával kapcsolatban. Például, meggyőződésük, hogy egyszer majd megkapják a Nobel-díjat, de elvárják, hogy kevesebb lakbért kelljen fizetniük csak azért, mert olyan nagyszerűek, és/ vagy, mert oly nagyszerű sikereik vannak kilátásban.
• Kedvességet, melegséget vár, ugyanakkor viszonozni nem tudja, tehát stabil kapcsolatot sem tud kialakítani.
• Viselkedése gyakran irigységre utal, követelőző lehet, mindent a magáénak szeretne tudni.

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők 20 százaléka nő, és nagyjából ugyanazokkal a manipulációs trükkökkel teszi tönkre a környezetét, mint a férfiak. A férfi és női nemi szerepekből adódó különbségek átszínezhetik ugyan némiképp a viselkedést, de a károkozás mértéke nagyon is hasonló mind a két nem esetében. Az, hogy egy nárcisztikus ember önszántából terápiás segítséget keres, ritka eset, legtöbbször kényszer vagy zsarolás hatására mennek, hogy ezzel édesgessék vissza magukat a másik fél kegyeibe.

Sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye, mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy meg tudjanak nyílni.