A hipochondria az egyik legrégebb óta ismert pszichés zavar, már az ókori feljegyzésekben is találkozunk leírásaival. Leggyakrabban szorongást okoz, de súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes lenne ellátni önmagát. A beteg gyakran maga is elismeri betegségét, de kényszeres tudatállapotáról lemondani képtelen. Gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával.
Általában fiatal felnőttkorban indulnak a tünetek. A hipochonder emberek jellemzően bizonyos, normálisan is jelentkező testi tüneteket túlértékelnek, súlyos betegségként fogják fel. Kezelésénél törekedni kell a felesleges vizsgálatok és gyógyszerszedés minimalizálására. Nagyon fontos a bizalmi orvos-beteg kapcsolat, ahol a beteg elmondhatja aggodalmait, megértik, nem szólják le, nem bagatellizálják el a tüneteit. Bizonyos esetekben szükség lehet, szorongásoldó, hangulatjavító gyógyszerek alkalmazására is.
A szülők felvilágosító tevékenysége nagyon fontos. Ha például valakinek kiskorában meghal egy óvodástársa vagy osztálytársa, akkor erről a szülőknek beszélniük kell, fel kell oldaniuk az abból adódó ellentétet, hogy a gyerekek alapélménye szerint általában az idős emberek halnak meg.
Az internet ugyan kiemelt szereppel bír életünkben és megszámlálhatatlanul sok pozitív hozadéka van, de a hipochonderek számára nem feltétlen hasznos, ha folyton betegségek és tüneteik után kutatnak. Épp eleget ül a mai kor embere a net előtt. Válasszuk helyette inkább a kirándulást, vagy egy klassz könyv olvasását, amely egészen más világba repíthet és távol tarthat az örökös szorongás világától.