Margaret Mahler nevéhez fűződő szeparáció-individuáció elmélet alapján minden személy keresztülmegy több elszakadási folyamaton élete során.
Elsőként körülbelül öt hónapos, csecsemőkorban jelentkezik ez a pszichológiai folyamat, amikor is a csecsemő egyre jobban annak tudatára ébred, hogy anyjától, illetve elsődleges gondozójától különálló entitás. A folyamat kettős, a szeparáció az egyre növekvő távolságot és az erősebb határokat jelenti a gondozó és a gyermek között, míg az individuáció az ego fejlődését, az identitás kialakulását, és a kognitív képességek fejlődését. Az elszakadás jelensége nemcsak a korai gyermekkorra jellemző sajátosság. Életünk további, kamaszkori fejlődési szakaszában visszatér az elszakadás folyamata. Kamaszkorban igyekszünk túllépni, leválni a szülőkről annak érdekében, hogy létrehozzuk saját különálló és egyedi személyiségünket. Ennek során törekszünk arra, hogy egyre jobban csökkenjen a szülők kontrollja, egyre kevésbé vesszük figyelembe az általuk kapott megerősítéseket, viselkedési mintákat, egyre kevésbé szeretnénk ezektől függeni, kialakítva a saját személyiségünket.
A pszichoszociális fejlődéselmélet szerint a tinédzser korszak az identitás kontra szerepkonfúzió időszaka, mely azt jelenti, hogy ebben a korban az ember egy olyan normatív krízist él át, melynek megoldásával stabil identitást alakíthat ki. Az elmélet szerint nagyon hasonlóan a szeparáció-individuáció folyamatához, a tinédzser távolodik az elsődleges gondozói figuráitól, azaz a szüleitől, új tevékenységekbe bocsátkozik, hogy ezzel is próbálgassa szárnyait. Ez az önkeresés és önállósodás időszaka, melynek során az egyén sikeresen ráébredhet, hol a helye a világban. Azonban nem minden esetben végződik jól a szeparáció-individuáció, vagy az identitás kontra szerepkonfúzió folyamata. A sikertelen leválás és fejlődés számos veszélyt hordozhat magában. A határok feszegetésével számos esetben a serdülők morális ítélőképessége is csökken, miközben kockázatvállaló viselkedési mintáik nőnek. Megfelelő megtartó közeg nélkül így könnyen el tudnak csúszni. Szerhasználati problémák, korai várandósság, védekezés nélküli szexuális érintkezés és egyéb problémás viselkedést tapasztalhatunk, melyek nemcsak a gyermek fizikai jóllétét veszélyeztetik, hanem környezetére is kihatással vannak. A sikertelen folyamatok eredménye megnyilvánulhatnak pszichológiailag jelentős problémákban is, mint például kötődési zavarokban, az ember saját testi-lelki határainak gyengeségében, vagy teljes hiányában, erős disszociációban, agresszív magatartásban.