A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, szétszórtság, kísérő tünetei a hiperaktivitás, a gyenge impulzuskontroll és a feledékenység. Gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával jelentős javulás érhető el.
Bár a figyelemzavar tünetei időnként bármely egészséges embernél jelentkezhetnek, csak akkor említjük betegségként, ha ezek meghaladnak egy bizonyos mértéket, azaz a szokottnál tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több mentális, értelmi gond is jelentkezik. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az iskoláskorú gyermekek 3-7 százalékát érinti Magyarországon. Nyolcvan százalékban genetikailag meghatározott, erősen öröklődő idegfejlődési zavarról van szó, amely kinőhető, ám az esetek 50-60 százalékában a tünetek egy része vagy egésze felnőttkorban is megmarad.
Az angol neve alapján ADHD-nak rövidített figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar három fő tünetcsoportot ölel fel: a figyelemzavart, a hiperaktivitást, valamint az impulzivitást. Fontos, hogy a tüneteknek 12 éves kor előtt kell jelentkezniük, és az élet legalább két színterén, például az iskolában, illetve otthon is elő kell fordulniuk. Összességében elmondható, hogy az életminőség és a teljesítmény is romlik. Tanulási vagy beilleszkedési gondok esetén tehát érdemes az ADHD-ra is gondolni, amely gyermekkorban gyakoribb a fiúknál, mint a lányoknál. A koordinációs nehézség nagyjából az esetek felében jelentkezik. Lehet finom motoros működési probléma, például a cipőfűző megkötése nehezen megy, vagy az írás olvashatatlan. Ha viszont a szem és a kéz koordinációja is gyenge, ez például a labdajátékokban nyújtott alacsony teljesítményben látszik. Akinél viszont nincs ilyen tünet, lehet nagyon jó is ezekben a játékokban.
Az életkor előrehaladtával csökkenhetnek, sőt, akár meg is szűnhetnek a tünetek. Gyógyszerrel és viselkedésterápiával hatékonyan lehet befolyásolni.