Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A szerepkonfliktus fogalma meglehetősen tágan értelmezett fogalom. Sokféle feszültségkeltő szituációt neveznek így a különböző elméletalkotók, de összességében három főbb formáját különíthetjük el.
Konfliktus az ember különböző szerepei között
Az ember az élete során egy időben többféle szerepet is betölthet. Egyszerre lehetünk anyák, közben gyermekei maradunk édesanyáinknak, és ezzel egy időben vezetői egy cégnek, iskolának, kórházi osztálynak stb. Ilyenkor előfordulhat, hogy a különböző szerepeinkből fakadó elvárások ellentmondanak egymásnak.
Adott szerepen belüli ellentétes elvárások okozta konfliktus
Ebben az esetben a személy egy szerepen belül találkozik egymásnak ellentmondó elvárásokkal.
Szerep-én konfliktus
Akkor áll elő, ha a személynek olyan szerepet kell vállalnia, mely nem illik egyéniségéhez, például erős, határozott fellépést kíván meg egy csendes visszahúzódó embertől. Gyakori eset, hogy szülői nyomásra a gyerekek olyan pályát választanak, melyről a későbbiekben kiderül számukra, hogy olyan szerepkövetelményeknek kellene benne eleget tenniük, amely egyáltalán nem felel meg a személyiségüknek.
Státuszinkongruencián alapuló konfliktusok
Bizonyos esetekben az ember úgy érezheti, hogy „rangon aluli” szerepbe kényszerül, vagy nem a státusának megfelelően becsülik meg. Ez kellemetlen feszültséget kelt az egyénben és a társadalomban is. Például, amikor valaki egy olyan főnök beosztottja lesz, akinek az iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a hierarchiában fölötte állóé.
Kibúvókereső stratégia
Ebben az esetben a lehetséges szankciókat mérlegeljük, és arra törekszünk, hogy minél kisebb legyen a büntetés, amelyet kapunk, ha nem felelünk meg az elvárásnak. Ilyenkor azt a viselkedést fogjuk választani, amelynek elmulasztásáért komolyabb megtorlásra számítunk.
Morális kibúvókereső stratégia
Ilyenkor a személy mindkét szempontot mérlegeli (a legitimitást és a szankciókat), és a kettő „nettó egyenlege” alapján hozza meg döntését.
Morális igazodás stratégiája
Ilyenkor a különböző elvárások jogosságát, legitim voltát mérlegeljük, és annak megfelelően döntünk, hogy melyik elvárásnak teszünk eleget. Például a gyerek, akinek felügyelőszerepet adtunk, úgy dönthet, hogy számára morálisan védhetőbb, fontosabb, hogy bejelentse a rendbontókat, mint hogy elnéző legyen a barátaival.
Instrumentális cselekvések
Ezek olyan cselekvések, melyeknek célja, hogy megváltoztassák a konfliktust előidéző körülményeket.
Figyelemváltás
Ennek lényege, hogy a személy a konfliktust okozó tényezők egyikéről nem vesz tudomást, figyelmét a másik felé fordítja. Például az anya elkezd egyre inkább a tudományos karrierjére koncentrálni, egyre kevesebbet van anyaszerepben, így ritkábban szembesül a konfliktussal.
A vélemények megváltoztatása
Ezzel a technikával a személy szintén nem küszöböli ki a konfliktusforrást, hanem átértékeli az egyes szerepek fontosságát.
Nyugtatók és serkentők alkalmazása
Különböző mozgásos és relaxációs módszerek alkalmazását jelenti, amelyben a személy levezeti a konfliktusból származó feszültségeket. Hatása csak addig áll fenn, amíg a személy alkalmazza. A kémiai szerek, gyógyszerek alkalmazása erre a célra szintén nagyon elterjedt. Egyszerűen, minden erőfeszítés nélkül oldják a feszültséget, de tüneti jellegű hatásuk mellett az egészségre.
Minden erőfeszítés ellenére előfordulhat, hogy a személy nem talál használható megoldást a szerepkonfliktus csökkentésére. Ez tartósan feszült állapotot jelent, mely kezdetben lehangoltságot, csökkent teljesítményt, elégedetlenséget okoz, végül általában különböző testi tünetekhez, ún. pszichoszomatikus betegségekhez vezet.