Kényszerbetegségek

Ha a kényszerbetegség szót halljuk, vajon ki, mire gondol elsőként? Valószínűleg úgy határozzuk meg, hogy olyan állapot, amely szorongást vált ki, félelmet kelt, esetleg valami rögeszme, amitől nem tudunk szabadulni. Kényszeres cselekvés, melynek rabjává váltunk.

Egy kislány, akit ismerek, a talpát törölgeti mindenbe, más rend-és tisztaságmániás, megint másoknál csak párban lehetnek a dolgok és van, akinek az nem mindegy, hogy a wc-papír felülről, vagy aluról van-e adagolva. Némelyeknek többször kell ellenőriznie, hogy biztosan elzárta-e a csapot vagy bezárta-e az ajtót, ha elindul otthonról, enélkül nem teszi ki a lábát. Sorolhatnánk még a folytonos kényszercselekvések listáját, kényszer gondolatok felsorolását, azonban azt lenne fontos kideríteni elsősorban, vajon ezek a cselekvések miért alakulnak ki? S ha már fennállnak ezek a tünetek, hogyan lehet orvosolni?

A kényszerbetegség lényege tulajdonképpen az, hogy újra és újra késztetést érzünk bizonyos cselekedetek iránt, amely már szinte kóros állapot, ezért nevezzük betegségnek, melynek tünetei a fent említett kényszercselekvések bármelyike, vagy ahhoz hasonlók.

A betegségről készültek természetesen kutatások, íródtak tanulmányok, születtek kiváló szakdolgozatok, lebilincselő előadások, melyekbe beleolvasva, utána keresve, belehallgatva kiderül, hogy egy elég gyakori kórképről van szó, mely a lakosság mintegy 2,5-3 százalékát érinti az élete folyamán, férfiak és nők között egyformán megjelenik. Mint a legtöbb pszichiátriai betegséghez hasonlóan, úgy itt is pontosan meghatározható ok, mellyel kezelhető, megoldható a betegség, melynek létrejöttében genetikai hajlam is szerepet játszik.

Ha a kialakulás okait kutatjuk, akkor az agy bizonyos területeit érintő neurológiai betegségek körül találhatjuk a kérdésekre a választ, mint például egy fejtrauma, daganatos vagy gyulladásos folyamatok és hasonlók, de visszavezethető a probléma kialakulása a gyermekkora is, az akkor átélt traumákra: például haláleset, válás, betegségek.

A leggyakoribb kényszergondolat a fertőzéstől való félelem, melyen a covid időszak csak még tovább rontott. A tárgyak megérintésének aggodalma, másokkal való kézfogástól való rettegés, esetleg emiatti agresszív viselkedés sorolható e betegség számlájára.

A leggyakoribb kényszercselekedetek az állandó kézmosás, a folytonos rendmánia, a véget nem érő takarítás. A kényszergondolatok kényszercselekedetek formájában valósulnak meg, melytől a szorongás enyhülését reméli a beteg, azonban hiába, még további frusztrációt és szorongást okoz.

Természetesen ennél az állapotnál is vannak fokozatok, súlyossági besorolás, a súlyos esetet pedig az jelzi, ha a beteg a nap nagy részében a kényszercselekedetei rabja, s már a normális életben is akadályozza őt tevékenysége, zavarja a megszokott életvitelét. A legsúlyosabb társbetegségek és társfüggőségek a depresszió, az evészavarok, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a skizofrénia.

A kényszerbetegség orvoslása a gyógyszeres kezelés mellett mindenképpen pszichológiai segítséggel történik, azonban súlyosabb esetekben idegsebészeti beavatkozás is történhet, mely már a koponyacsont megnyitása nélkül, modern eljárással is elvégezhető.

A szakemberek szerint a kényszerbetegség javulása általában lassan kezdődik, a teljes gyógyulási folyamat akár hónapokig is eltarthat, a gyógyszert pedig még évekig szedni kell. Ebben az esetben sem elég a tüneteket kezelni, az okokat kell felderíteni, megvizsgálni és orvosolni, így a betegség, a kényszeres cselekedetek idővel mérséklődnek, esetleg megszűnnek, a beteg pedig megtanulja kezelni a szorongását. A gyógyszeres kezelés és a viselkedésterápia a betegek mintegy kb. 60 százalékában hoz lényeges javulást.