Mentális retardáció

A mentális retardáció a szellemi fejlődés zavarát jelenti. Az intellektus minden szintjét érinti, zavart szenved a nyelvi, kognitív, szociális és mozgásbeli készség. A lakosság három százaléka mentálisan retardált. Az enyhe értelmi fogyatékosság gyakorisága magasabb az alacsony szociális státuszú gyermekek között, míg a megfelelő szociális körülmények közt élők között alacsonyabb. A súlyos mentális retardáció aránya nem függ a szociális státusztól.

Az értelmi fogyatékosság súlyossága és az adaptív funkciók károsodása szerint változnak a klinikai tünetek. A diagnózis felállításához részletes anamnézis felvétel, majd a gyermek viselkedésének alapos megfigyelése, fizikális és neurológiai vizsgálat, szükséges. Az agyfejlődés zavarára számos morfogenetikai jel utalhat. A komplex pszichiátriai és pszichológiai vizsgálat magában foglalja az objektív mérőeszközök alkalmazását (Bailey skála, Stanford-Binet valamint Wechsler teszt). Számos laboratóriumi teszt elvégzése mérlegelendő.

A mentálisan retardáltak tulajdonságai: Lassú tanulási tempó, csökkentebb önállóság, pontatlan feladatmegértés, rugalmatlanság a gondolkodási műveletekben, gyakori hibázás, fáradékonyság, általában gyengébb szellemi aktivitás.

Osztályozása: A mentális és viselkedészavarok osztályozása a BNO-10 szerint: enyhe (IQ 50-75), közepes (IQ 35-49), súlyos (IQ 20-34), igen súlyos (extrém) mentális retardáció (IQ

20 alatt.

Enyhe szint esetén a gyermeknek komoly nehézséget okoz az iskolai kulturtechnikák, az olvasás, írás, matematika elsajátítása. Az idő és a pénz fogalma sem mindig megragadható számukra. Felnőttek esetén károsodás figyelhető meg a végrehajtó funkciók működése (tervezés, stratégiák kiválasztása, kognitív rugalmasság, fontossági sorrend megállapítása), valamint az elvont gondolkodás terén.

Mérsékelt szint: A nyelvi fejlődés terén már kis korban is elmaradás tapasztalható, illetve más készségek is lassabban fejlődnek. Iskoláskorban a kulturtechnikák elsajátítása - mint az olvasás, írás, matematika - jelentősen lassabb, mint a kortársak esetén. Az idő és a pénz fogalma szintén igen nehezen, vagy korlátozottan ragadható meg számukra. Az iskolai készségek használatához még felnőttkorban is segítséget igényelnek.

Súlyos szint: Az elvont gondolkodás csak igen korlátozott mértékben fejlődik ki esetükben. Az írott nyelvet, a számokat, az időhöz és a pénzhez kapcsolódó fogalmakat csak csekély mértékben tudják értelmezni, ezért folyamatos gondviselésre van szükségük. Nyelvi- és beszédkészségük alacsony szintű.

Igen súlyos szint: fogalmi készségeik a fizikai környezetre irányulnak, szimbolikus folyamatokra nem terjednek ki. Fizikai jellemzők alapján történő párosításra, illetve csoportosításra szintén képesek lehetnek. A beszédet és a gesztusokat nagyon korlátozott szinten értik meg. Magukat leginkább nonverbális módon fejezik ki.

A kezelésben központi helyet foglalnak el a terápiás szolgálatok és a speciális oktatás. A korai fejlesztés akkor igazán sikeres, ha a családot komplex, dinamikus rendszernek tekintik és a beteg gyermek, a család és a környezet adaptációját kölcsönösen kezelik. A speciális kisegítő iskolai oktatás 16 éves korig történik az oktatási törvénynek megfelelően.