A szenvedély az ember természetes állapota. Boldog pillanatainkban, szerelemben, kreatív alkotó tevékenységben éljük át, amikor az átszellemültség rendkívüli erővel mozgósítja belső energiaforrásainkat. A szenvedély felfokozott intenzitása megfelelő energiával vértez fel bennünket a nehezebb időszakok könnyű megélésére.
Fontos szerepe van a személyiségfejlődés korai szakaszának, a kisgyermekkorban lezajlott traumáknak. A meghitt emberi kapcsolatok hiányából, illetve például a munkahelyi vélt vagy valós sikertelenségből származó szorongást enyhítheti a beteg a szenvedélybetegséggel.
Számos vizsgálat támasztja alá, hogy az addikcióra való hajlam bizonyos mértékben genetikailag is meghatározott. Kimutatták például, hogy a dopamin-2 receptor A1 allél jelenléte szignifikánsan gyakrabban fordul elő súlyos alkoholistáknál, drogfüggőknél és játékszenvedélyben szenvedő betegeknél.
A szenvedélyek, függőségek alapvetően kétfélék lehetnek: kémiai addikciók (alkohol-, drog-, nikotinfüggőség), továbbá viselkedéses vagy anyag nélküli addikciók (játékszenvedély, munkamánia, kóros vásárlás, kleptománia, internetfüggőség, stb.
Az anyag nélküli addikcióknál ugyanúgy ciklikus viselkedési sztereotípiákat figyelhetünk meg, mint a kémiai addikcióknál:
Vágy,
Késztetés
Növekvő feszültség
Szenvedély megélése (pl. szerhasználat)
Feszültség csökkenése.
A késztetésnek a betegek csak nehezen tudnak ellenállni, és több hónapos vagy éves józanság után is visszaeshetnek. A szenvedélybetegségek ráadásul gyakran társulnak más függőségekkel, és nem ritka az öngyilkossági kísérlet társulása sem.
A szenvedélybetegek számára az öröm, boldogság, eufória, kielégülés állapotának kizárólagos forrása egy fókuszált tevékenységre szűkül, élete ettől függ, miközben környezete szenved a viselkedése miatt. A szenvedélybeteg saját létezését, örömét a szenvedélye tárgyával való megéléstől teszi függővé. A szenvedély elveszti tápláló, feltöltő szerepét, és a személyiség építése helyett pusztítóan kezd el hatni.
Ez a hatalomátvétel, a függőség kialakulása lassan, szinte észrevétlenül történik, a kialakult szenvedélybetegségben viszont a személy már próbálja tagadni saját maga és a környezete előtt is, ezért a leszokást rendkívül megnehezíti a tagadás.
Szellemi képességek leépülése, tudati beszűkülés, értelmi kiüresedés, érdektelenség, kapcsolataik beszűkülnek, szexuális örömtelenség, közöny, depresszió, cél nélküliség, szégyen, bűntudat, kisebbségi érzés, öngyilkossági késztetés.
Léteznek pozitív szenvedélyek: szeretet, intim kapcsolatok, szexualitás, önmegvalósítás, család, hit, meditáció, sport, katarzis stb. A titok az egyensúlyban rejlik, minden szenvedélyesen végzett tevékenység lehet építő, csak a túlzásba vitel, és az egyensúly eltolódása vezet szenvedéshez. Igyekezzünk megtalálni életünkben azokat a természetes örömforrásokat, amelyek saját magunknak és a környezetünknek is boldogságot okoznak.