Kiégési szindróma

A kiégési szindróma azt a tünetegyüttest jelöli, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre, fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár, és elsősorban azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, humán területen dolgoznak, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára van szükségük.

Ez zömében tanárokra, orvosokra, rendőrökre, tűzoltókra, ápolókra és szociális munkásokra értendő, de ezeken kívül rengeteg más ilyen foglalkozás van. Ettől függetlenül bárki szenvedhet burnout szindrómától, hiszen akár családi problémák is okozhatják. Az érintettek gyakran a mások szükségleteit helyezik a sajátjaik elé, továbbá rendkívül kimerültnek és üresnek érzik magukat.

Tünetei

A testi tüneteknek nincs szervi okuk, mindössze pszichoszomatikusak. Az alábbiak a leggyakoribbak:

• Szédülés
• Egyensúlyzavar
• Erős szívdobogás
• Izomfeszültség
• Fejfájás
• Gyomor- és bélrendszeri panaszok (pl. hányinger, hasi görcsök vagy gyomorfájdalom)

A leggyakoribb lelki tünetek a következők:

• Csökkenő munkahelyi elégedettség
• Önbizalomhiány
• Fokozott érzékenység

Milyen tényezők vezethetnek kiégéshez? 

Ez legfőképpen akkor következhet be, ha nem ismerik el az illető teljesítményét, aki rosszul kezeli a stresszt. Az ilyen személyek sokszor nem pihennek eleget, továbbá nem veszik figyelembe a testük intő jeleit. Azoknál a személyeknél magas a rizikó, akik nem részesülnek semmilyenfajta elismerésben. 

További okok lehetnek: 

• Eltúlzott ambíció
• Erős felelősségérzet
• Kényszer, hogy mindent egyedül oldjunk meg

A kiégés szakaszai

• Az idealizmus szakasza: Túlzott lelkesedés munkakezdéskor, nem reális célok kitűzése.
• A realizmus szakasza: A lelkesedésre pozitív visszajelzés jöhet a munkáltatótól, ez elősegíti a kreativitást.
• A stagnálás szakasza: Az idő előrehaladtával a teljesítmény nem emelkedik, és a motiváció csökken.
• A frusztrációs szakasz: Az érintett egyre több időt tölt munkával, kevesebbet a családjával, a privát élete háttérbe szorul, ez utóbbihoz köthető feladatairól megfeledkezik. Közben a munkahelyi teljesítmény csökken, a munkakörében negatív megnyilvánulásokra lesznek figyelmesek a munkatársak.
• Apátia: Az érintett kerüli a kihívásokat, a munkatársak segítő szándékát elutasítja, negatívan áll a jövőjéhez.

A kiégés mindig egy hosszú folyamat eredménye, melynek az elején még lelkesek vagyunk, majd ez egyre inkább alábbhagy, kiábrándulunk, frusztráltak és végül teljesen közömbösek leszünk. Mint minden hasonló esetben, legfontosabb a megelőzés, amely nem kismértékben a munkáltató felelőssége. Biztosítani kell a szakmai fejlődés lehetőségét, támogató rendszereket kell létrehozni a cél érdekében.