Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A személyiségzavar olyan mentális betegségtípus, amelynek jellemzője a viselkedés, gondolkodás és a hétköznapi tevékenységek egészségtelen merevsége. A személyiségzavaros egyén számára nehézséget jelent a különböző emberekhez és helyzetekhez való alkalmazkodás. Ez jelentős problémákat okozhat az emberi kapcsolatokban, a szociális szférában és a munkában egyaránt.
A személyiségzavar serdülőkorban, fiatal felnőttkorban kezdődik. Számos típusa van, ezek közül néhány csak idősebb korban válik nyilvánvalóvá. A személyiségzavaros emberek általában olyan rugalmatlan személyiségstruktúrával bírnak, amelyek alkalmazkodási zavart okoznak az adott kultúrákban.
A személyiségzavarok előfordulását 4-15 százalékosra becsülik. Skálájuk nagyon széles, a zavarok az egészen enyhétől a súlyosig sokfélék lehetnek. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik, de önállóan is előfordul.
Az első csoport az úgynevezett különc, akik közé a magukat üldözöttnek képzelő paranoidok, a magányosan, kapcsolatok nélkül élő skizoidok és a skizotíp személyiségzavarosak tartoznak. A paranoid személyiségzavarra egy alapvető és általános bizalmatlanság jellemző. Mindennek következtében érthető módon hajlamosak kerülni a szoros, intim kapcsolatokat.
A második nagy csoport a teátrális személyiségzavar. Ebbe tartoznak azok az antiszociális emberek, akik tulajdonképpen a szociopaták, és akik képtelenek azonosulni a morális keretekkel is. Az antiszociális személyiségzavarra többek között jellemző az élet minden területén megnyilvánuló felelőtlenség, impulzivitás, valamint a morális érzékenység és a bűntudat teljes hiánya.
A borderline személyiségzavart szokás érzelmileg labilis személyiségzavarként emlegetni. Ez utóbbi megnevezés hűen tükrözi a zavarban szenvedőkre jellemző rendkívül gyors hangulatváltozást, az énkép és az érzelmek labilitását. Ez utóbbi megnyilvánulhat többek között felelőtlen költekezésben, szerabúzusban vagy akár öncsonkításokban is.
A hisztrionikus személyiségzavarra gyorsan változó emocionalitás jellemző. Mindennek következtében életük egyfajta „folyamatos szereplés”, rendkívül teátrálisak, és igyekeznek állandóan a figyelem középpontjában lenni.
Továbbá a nárcisztikus személyiségzavarúak szinte folyamatosan határtalan sikerről, boldogságról álmodoznak.
A harmadik nagy csoport a szorongásos típus, akik közé például a függő, úgynevezett, dependens személyiségek tartoznak. A kényszeres személyiségzavar egyik legfőbb velejárója a rugalmatlanság, azaz merevség. Ez megnyilvánul többek között az érzelmek kifejezésének visszafogottságában, illetve merev szabályrendszerükben.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy minden személyiségzavarosnak alkalmazkodási zavarai vannak. Azaz sem viselkedésében, sem belső világában nem tud alkalmazkodni a környezetéhez.
A diagnózist pszichiáter, vagy pszichológus állíthatja fel, a gyerekkortól felvett anamnézis alapján. Ehhez a jellemző viselkedés és a belső tulajdonságok feltérképezése adja az alapot, a két szakember általában együtt dolgozik. Gyakori, hogy pszichológushoz és pszichiáterhez először nem maga az érintett, hanem annak hozzátartozója látogat el.