Kommunikációnk során folyamatosan váltogatjuk a szerepeket. A működésünket erősen befolyásolja, hogy milyen kép él bennünk a fogadóról és a helyzetről, amelyben a kommunikáció zajlik.
A kommunikációs probléma bármely életkorban felléphet, a beszédakadályozottság tünetei megnyilvánulhatnak a hangadás a beszéd- és nyelvi fejlődés, a beszédfolyamatosság, az írás, olvasás, helyesíráskészségében, valamint a már kialakult beszéd változásaiban. A beszédzavar elsősorban a beszédszervi központ fejlődési és működési akadályozottsága folytán jön létre, egyidejűleg érintve a kommunikációs teljesítmények több területét, a hangzó-kifejező beszédet és a nyelvi működést is.
A korai beszédproblémák következményeként, vagy önállóan jelennek meg az olvasás, írás, helyesírás különböző nehézségei.
A hangadás zavara a gége és a hangszalagok működésének elégtelenségéből vagy eltéréseiből adódik, ilyen a rekedtség ( diszfónia ).
A nyelvi fejlődés zavarai a megkésett és sérült beszédfejlődés, továbbá az artikulációs zavarok tünet együtteseiben mutatkoznak meg (fejlődési diszfázia, általános pöszeség, rinofónia).
A beszédfolyamatosság eltérései a dadogás és hadarás. A logopédia és a pszichológia határterületére esik a kialakult beszéd sajátos zavara, az elektív mutizmus és a beszéd-, nyelvprodukció traumás sérülése az afázia. Hátterében sok ok húzódhat meg, tünetei különféle kombinációkban, különböző életkorban jelennek meg.
A beszédhiba a beszédbeli akadályozottság legenyhébb típusa. A beszédhangok képzésének eltérései tartoznak ide, amikor is a hiba hátterében inkább a beszéd és nyelvi fejlődés lassúsága, valamint a beszédszervek ügyetlensége, renyhesége, a hallási észlelés gyengesége valószínűsíthető. Tünetei a nyelv érési folyamatainak lassúságában, a hangzó beszéd artikulációs hibáiban mutatkozik meg.