Borderline személyiségzavar

A borderline személyiségzavar (BPD rövidítve) története viszonylag új. A klinikai és mentálhigiénés szakemberek körében a mai napig viták vannak a BPD, mint önálló személyiségzavar létjogosultsága körül.

A BPD tünetei szerteágazóak, gyakorta figyelhetőek meg átfedések más zavarokkal, és az esetek túlnyomó százalékában betegségtársulás is felfedezhető. Mint minden személyiségzavar, úgy a BPD esetében is láthatóak a környezethez, az élethelyzetekhez bizonyosan rosszul alkalmazkodó személyiség-struktúrák, melyek átszővik és meghatározzák az egyén viselkedési mintázatait. Ezek olyan élmény- és viselkedésmintázatok, melyek a kulturális normáktól eltérő módon befolyásolják az egyén észlelését (külvilágának észlelését, másokról és magáról alkotott mentális reprezentációit ), affektivitását (érzelmi válaszainak helyénvalóságát, változatosságát, intenzitását, stabilitását), személyközi kapcsolatainak minőségét és impulzusainak kontrollját. Ezzel a személyiség-struktúrával küzdő egyének esetében gyakorta jelenik meg a félelem a vélt, vagy valós elhagyatottság érzésétől, mely ellen tenni is igyekszenek. Ezzel szorosan összefüggenek a stresszhelyzetekre adott paranoid képzelgéseik, és akár súlyos disszociációjuk, a valóságtól való teljes elválásuk. Kapcsolataikban jellegzetesen megfigyelhető az instabilitás és nagyfokú intenzitás, vélekedéseik kapcsolataikról, és kötődésük „tárgyáról” rendkívül gyorsan változik a szélsőséges idealizáció és leértékelés között.

Nemcsak másokkal való kapcsolataikban bizonytalanok, hasonló instabilitás figyelhető meg saját magukkal kapcsolatban is, énhatáraik és identitásuk meghatározásában problémák léphetnek fel, ez a jellegzetesség erősen összecsenghet a szkizoform zavarokkal. A BPD-re jellemző továbbá az impulzuskontroll zavara is, mely potenciálisan veszélyeztetik az egyén épségét is valamilyen módon. 

A BPD-vel élők esetében számos alkalommal megfigyelhető a túlköltekező magatartás, a promiszkuitás, szerrel kapcsolatos abúzus, ittas, vagy felelőtlen vezetés, nagyevés, vagy falási rohamok. Hangulati életükre jellemző az instabilitás, beszűkültség, de a gyors érzelmi váltások sem ritkák. Egy eufórikus fázist követheti hirtelen a krónikus üresség érzése, a kontrollálhatatlan és indokolatlan harag érzete. Ebből kifolyólag nem ritka, hogy a borderline személyiség indulatai tetlegességbe torkollanak, verekedésekbe keverednek. 

BPD esetében fennállhat az öngyilkossággal vagy önsértéssel való fenyegetőzés is, illetve ezek valós szándéka. Újabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy a BPD már serdülőkorban is kialakulhat. Biztató eredményeket mutatnak a terápiás eljárások, a szakemberek a kezelések folyamán igyekszenek fejleszteni másokról és magukról alkotott képüket, valamint érzelem-felismerési és oktulajdonítási képességeiket.